Nagy Imre: Anjoukori okmánytár. Codex diplomaticus Hungaricus Andegavensis. I. (1301–1321) (Budapest, 1878.)

stituto, ac villám Zeredahel et villám Pathvarich spectantes, ac pertinentes ad ipsam villám Yyhel cum omnibus integritatibus suis et pertinenciis uniuersis, nec non terram Debretbe inter Vag et Dudvag existentem iuxta villám Deaky et villám Stara in Comitatibus Posoniensi et Nitriensi existentes et cum omnibus utilitatibus suis quibuslibet usque ad bee tempóra tenuisset violenter occupatas in iacturam prelibati Monasterii S. Martini et sue anime non mediocre detrimentum, et prefatus Dominus Nicolaus Abbas Dominus suus et Conuentus protestatus propter ipsorum Potentum et prefati Magistri Matbei Tyrannidem multiformem Monasterii sua Jura prosequi non potuisset; nunc vero quia Idem Matheus Deo v o 1 e 111 e nature d e b i t u m persoluisset, *) idcirco quemlibet et quoslibet generaliter et singularitér ab intromissione occupacione empeione et detencione et quauis callida subrepcione et quosuis et quemlibet simul et diuisim ab alienacione uendicione impignoracione, et specialiter Regiam Maiestatem a collacione et perpetuaeione seu qualibet distraccione possessionum predictarum in preiudicium dicti Monasterii S. Martini facta uel facienda proliibuisset et probiberet. Imo in personis predictorum Domini Abbatis et Conuentus prefatus Fráter Petrus proliibet palam et manifeste auctoritate procuratoria supradicta iuris ordinem implorante. Affirmausque eciam et protestatur, quod prefatas possessiones et possessionarias porciones scilicet Yybel, Lubow, Zeredaliel. Pathworicb nec non Debretbe ac villás Deaky et Stara uocatas Idem Domini sui predicti Abbas et Conuentus vellent re*) Csák Máté 1321. mart. 18-kán halt meg; 1. Botka Tivadar »Csák Máté és kortársai« czímű akadémiai székfoglaló értekezését, 54. lapon, ós a »Századok« 1872-ki évfolyamának 190.—193. lapjain. Ezen az utóbbi helyen Botka Tivadar úr a szalavári conventnek föntebbi oklevelét, bár nem egész terjedelmében, szintén közli ; a jelen történeti nevezetességgel bíró oklevelet azonban Okmánytárunkban is egész terjedelmében, hogy törtínetiróink könnyebben ráakadhassanak, közzétenni szükségesnek tartottuk. Ugyanezen szempont vezérelt bennünket a Trencséni Csák Máté mint nádor által 1318-ban kiadott föntebb 439. sz. a. olvasható oklevél újabb közlésénél is, melyet Botka Tivadar úr »Csák Máté és kortársak czimű ertekezése végén a 67. lapon szintén már közrebocsátott. Szerki