Nagy Imre–Nagy Iván–Véghely Dezső: A zichi és vásonkeői gróf Zichy-család idősb ágának okmánytára. Codex diplomaticus domus senioris comitum Zichy de Zich et Vasonkeo. IV. (Budapest, 1878.)

A negyedik kötetben 1377-tőlfogva 1395-ig közel ötszáz oklevelet közlünk, a mi a levéltár gazdagságát eléggé tanúsítja. S ezzel az 1395. évnél,— melyben I. Lajos király leánya Mária királyné meghalt, — az Anjou-korszakból való oklevelek közlését bevégezzük. Az előbbi kötetek előszavában felsorolt családok szereplő tagjainál e kötetben a következő változásokat találjuk: A Kisvárdai családnál: János fia Domokos 1389-ig szerepel, 1390-től fogva fiai, Zsigmond, Mihály, Miklós és Pelbárd folytatják pöreit; 1394-ben még mind a négy ím életben van; apjuk 1390-ben halhatott el. A Báthinouostori családnál: Tőttős fia László, ki olykor Blina nevű birtokáról is nevezi magát, 1388-ig volt életben; fiai, István és László, 1384-ben említtetnek először, kik közül aztán az utóbbi egész 1395-ig folyton szerepel, míg Istvánnak csakhamar nyomát veszítjük. A Becsei Imre utódainak másik ágán a Zselízi Yesszős fiával Tamással az egész köteten végig, -ennek György és János nevű fiaival pedig 1384—93-ban találkozunk; megemlítjük végre, hogy 1388-ban Tamásnak egy Margit nevű testvéréről is van emlékezet. A Történelmi Társulat eddig négy kötetet adott ki a nagynevű senior úr segélyezése mellett, kinek halálával nem akarjuk hinni, hogy e vállalat megszűnnék. Ugyanis nem mondhatunk le azon reményről, hogy a magasztos példán indúlva, a gróf Zichy családnak a közügyért és így hazánk történeteért is buzgó jeles tagjai, ez idő szerinti seniora stb. a munkát csonkán nem hagyják, hanem segélyükkel hozzá fognak járulni, hogy az a hazai történetírás előmozdítására s a családnak is díszére befejeztessék. A SZERKESZTŐSÉG.