W. Kovács András - Valentiny Antal: A Wass család cegei levéltára. Kolozsvár 2006.
ka mezőségi fajtákat adományozott a Magyar Nemzeti Múzeumnak. Akárcsak Wass Ádám, ő is kapcsolatban állt Herman Ottóval, aki többször vendégeskedett nála Szentgothárdon. 57 2 Családja több tagjához hasonlóan szenvedélyesen vadászott. Tagja volt annak a megyei bizottságnak, amely Szolnok-Doboka vármegye monográfiájának elkészítését megszervezte, 57 3 és a 19. század végén ő bocsátotta a Magyar Tudományos Akadémia rendelkezésére Wass György és László naplóinak kéziratait a kiadás előkészítéséhez. Mezőzáhon halt meg 1936-ban, és Kolozsvárott temették el a Házsongárdi temetőben. 574 Feleségét - br. Bánffy Ráchelt (f 1936) 57 5 - fiatal korában feltűnő szépségként tartották számon. Házasságukból öt gyermek született (Ráchel, Mária, Albert, Ilona, Endre); a család ekkori helyzetét, a 19. század végi és 20. század eleji állapotokat Ilonának - Johann Siemersnének - már említett emlékiratából ismerjük. Szentgothárd volt Wass Béla ágának a birtokközpontja. A gazdasághoz nagy ménes és kiterjedt állatállomány tartozott; az első világháború előtt pl. kilencszáz szarvasmarha, mert az agyagos, dimbes-dombos földet lóval nem lehetett megművelni. Magát a falut a 19. században már elsősorban románok lakták, és akkorra református temploma is elpusztult. Az istentiszteleteket az ott levő kastélyban tartották. A fényképek és töredékes adatok tanúsága szerint egyemeletes, neoklasszicista épület volt, 55 holdas kerttel. A társasági és családi élet legfontosabb színhelye a kastély nagy társalgója, a 19. század végi polgári kényelem tartozékaival: kandallóval, könyvtárral, zongorával. Emellett dolgozó- és lakószobák, fürdőszoba és tágas ebédlő elégítette ki a korszerűsödő élet igényeit. A könyvtár magyar, francia és német nyelvű szépirodalmi és természettudományi munkákból állt, de ezek és a berendezési tárgyak a kastéllyal együtt szinte kivétel nélkül mind elpusztultak. A család mellett a kastélyban lakott a magyar házitanító, a gyermekek nevelője (a kor kívánalmainak megfelelően időnként francia és német nevelők is), a földszint pedig a cselédek szálláshelyéül szolgált. Akkoriban népes személyzet volt: szakács, konyhalány, mosónő, szolgáló, cselédlányok, favágó, kertész, uradalmi kocsis. A birtokot gazdatiszt irányította, és Wass Béla uradalmi vadászt is alkalmazott a szentgothárdi birtokon. A mindennapok életét, amelyekben igen fontos szerepük volt a szertartásos ebédeknek és uzsonnáknak, vendégjárások, táncmulatságok és vadászatok tarkították. A téli hónapokban a család beköltözött Kolozsvárra, és élénk társasági életet élt: bálokba jártak, születésnapokat ünnepeltek meg, rokonokat látogattak. Wass Béla gyermekei ebben a környezetben nőttek fel, amely a gondtalan gyermekkor, később pedig egy letűnt világ iránt érzett nosztalgia megtestesítője lett. A gyerAz adatokat Hunyadi Attilának (Kvár) köszönöm. 57 2 Kettejük levelezése: MTAKt, Kézirattár, Ms. 282/377-399. Lásd még Siemers: Wass 43-44. 57 3 Kádár-Tagányi I. p. VI. 57 4 Halálakor Ligeti Ernő írt néhány megemlékező sort róla. Öreg korában eszerint: „tiszteletre méltó aggastyán, doyenje [az erdélyi] arisztokráciának. [...] Kedves, nyájas, közlékeny természetű öregúr. [...] Korábbi időkben természettudománnyal foglalkozott, okos gazda, sokat utazott européer hírében állott." Független Újság (Kolozsvár) III(1936). 36. sz. 9. 57 5 Bánffy Ráchel: fSzentgothárd, 1936. VI. 15. Temetés: uo., VI. 17. Élt 88 évet, házasságban 59-et (ENMLt, Szomorújelentések gyűjteménye). B. János és Wesselényi Jozefa leánya. - Portréja, August Bresgen olajfestménye ma Hamburgban, az Edmund Siemers-Stiftungnál található. Közlés: EM LXVI(2004). 3-4. sz. 36. 13. sz. kép; W. Kovács: Wass 59. sz. kép.
