W. Kovács András - Valentiny Antal: A Wass család cegei levéltára. Kolozsvár 2006.

Irma (1865-1947),

51

6 Tarjányi Ákosné. 1944 októberében elmenekült Cegéről, és Ausztriába, majd Németországba ment, ahol nyomorúságos körülmények között halt meg. Mivel sem Olivérnek, sem Árminnak nem volt gyermeke, testvérük, Berta, aki Cegén lakott,

51

7 1930-ban örökbe fogadta

51

8 Irmának id. Tarjányi Ákostól (1855— 1903)

51

9 született kisebbik gyermekét, ifj. Tarjányi Ákost (1900-1983),

52

0 aki felvette a Wass-Tarjányi nevet. Az akkor hatályos román törvények szerint ezzel nem járt a grófi cím és címer használatának joga, noha az örökbefogadási szerződés magyar nyelvű fogalmazványa - Wass Irma szándékai szerint - még tartalmazta a grófi cím és a címer használatának átruházását is. Wass Irma férje, id. Tarjányi Ákos a Monarchia katonatisztje volt, és két fiának - Ernőnek (*1899)

52

1 és az említett ifj. Ákosnak - katonai karriert szánt, ám a Monarchia bukásával ez lehetetlenné vált. 51

5 Siemers: Wass 68; Wass Ottilia személyi lt., XI/164. (1916. I. 8.); 159. sz. (1913. III. 27.) 51

6 Irma: *Cege, 1865. III. 5. fMetten (Alsó-Bajorország), menekülttábor, 1947. VII. 17. (Wass-Tarjányi gyűjt., kivonat a cegei ref. egyházközség keresztelési anyakönyvéből, III. 43. lap; W. Irma halotti bizonyítványa). Konfirmált 1880. III. 21-én Cegén (KvNLt, a cegei ref. egyházközség anyakönyve, 238/2). Házasságkötése: Guraszáda, 1896. IX. 23. (Wass-Tarjányi gyűjt., házassági anyakönyvi kivonat). 51

7 Wass-Tarjányi gyűjt., kivonat Sándor Berta hagyatéki tárgyalásának jegyzőkönyvéből, 160/1913. sz., szamosújvári kir. járásbíróság. 51

8 Wass-Tarjányi gyűjt., 1930. IV. 28-i örökbefogadási szerződés, melyet Corneliu Rusu szamosújvári közjegyző előtt kötöttek meg. 51

9 Id. Tarjányi Ákos: *Óarad, 1855. II. 3., keresztelve uo., II. 6. (Wass-Tarjányi gyűjt., kivonat az aradi róm. kat. egyház keresztelési anyakönyvéből). T. Vilmos államügyész és monostori Vörös Ilona fia (Siemers: Wass 69; Wass-Tarjányi gyűjt.; vö. Kempelen XI. 142). fBp., 1903. V. 24. Temetés: Arad, Felső-temető, V. 26. Élt 48 évet, 7 évet házasságban (ENMLt, Szomorújelentések gyűjteménye). A bécsi műszaki katonai akadémián tanult. 1875. IX. 1-jétől hadnagyként a 14. cs. és kir. huszárezredbe osztották be, 1888-tól m. kir. százados, 1896-tól m. kir. őrnagy. 1898-tól rokkantként nyugalmazták. Állomáshelyei: Debrecen, Óarad, Szarajevó, Kassa, Szamosújvár, Jászberény, Marosvásárhely. 1882-ben részt vett Bosznia megszállásában, 1892-ben pedig a Bécs-Berlin távlovaglási versenyen, amelyen díjat nyert. Beszélt németül, angolul, franciául. Első felesége (1889) pécsújfalusi Péchy Mária volt. Kitüntetései: hadi érem és a máltai lovagrend Mária-keresztje (Wass-Tarjányi gyűjt., Tarjányi Ákos személyi nyilvántartó lapja a M. Kir. Honvédelmi Minisztériumból). Alsóbalázsfalván (Beszterce-Naszód vm) volt birtoka (Wass-Tarjányi gyűjt.). - Fényképe: W. Kovács: Wass 53. sz. kép. 52

0 Ifj. Tarjányi Ákos: *Bp., 1900. V. 30., keresztelve: Cege, 1902. X. 12. (Wass-Tarjányi gyűjt., kivonat Budapest székesfőváros születési anyakönyvéből, 3420. sz.; kivonat a cegei ref. egyházközség keresztelési anyakönyvéből, IV. 1). Középiskoláit a budapesti gyakorló főgimnáziumban végezte el, majd a budapesti Műegyetemen folytatta tanulmányait. 1918-ban a Dél-Tirolban állomásozó 11. huszárezredben szolgált, és ugyanabban az évben a stockeraui tartalékos lovastiszti iskolába járt. 1919-től kezdve Cegén gazdálkodott (Keresztény Magyar Közéleti Almanach. III. Erdély. Bp. [é. n.] 327). M. kir. huszárőrnagy. f 1983. VI. 17. Élt 83 évet. Temetés: 1983. VI. 23., Langenrohr bei Tulln (Ausztria). (Wass-Tarjányi gyűjt., szomorújelentés). - Fényképe: W. Kovács: Wass 54. sz. kép. - Az 1940-es években a cegei református temetőben a Wass család több tagja számára közös síremléket készíttetett (W. Kovács: Wass 55. sz. kép). 52

1 Tarjányi Ernő: *Bp., 1899. IV. 21. (Wass-Tarjányi gyűjt., kivonat Budapest székesfőváros születési anyakönyvéből, 2965. sz.). A mödlingi (Ausztria) lovassági hadapródiskolában tanult (Wass Irma 1916. I. 8-i levele Wass Ottiliához, Wass Ottilia személyi lt., XI/164). 1926-ban kivándorolt Kanadába, és ott is halt meg az 1990-es években (Tondolo Olivier szóbeli szíves közlése).