W. Kovács András - Valentiny Antal: A Wass család cegei levéltára. Kolozsvár 2006.
ben megbetegedtek, ugyanazon év őszén pedig Méhesen. A halált hozó betegségeknek azonban a jobban adatolt 17-18. században sincs sok írott nyomuk, azt viszont tudjuk, hogy például az orvosként működő ifj. Pápai Páriz Ferenc (1676-1737) - orvosként és szomszédként is - gyakran megfordult Wass Dániel (f1741) császári udvarházában, 444 a naplóíró Wass László családját pedig id. Pataki Sámuel (1692-1766), Belső-Szolnok vármegye első „tisztiorvosa" kereste fel több alkalommal. 44 5 Az életkort olykor lehetetlen megállapítani, mert a 19. század előtt nem mindig tartották számon, vagy ha igen, akkor is többnyire pontatlanul. Ismeretes, hogy maga a naplóíró Wass György sem volt egészen tisztában születési évével, noha adatokat ifjúkoráról is feljegyzett. Bár gyakori volt a halál, mégsem tértek könnyen napirendre felette. Amikor Wass György első felesége a szülés következményeibe belehalt, férje azt jegyezte fel naplójába: „rettentő nyomorúságos betegsége [...] engem úgy gyötrött, szívből írom, hogy ha én rajtam lött volna, talán nem gyötrött volna úgyannyira"; „ez esztendőnek minden részei [1682] énnekem voltak felettébb keservesek és nyomorúságosak"; 44 6 második feleségétől való fia, Ferkó halálakor pedig azt írta, hogy az „nem kicsiny szomorúságomra esett, sőt igen meghatott". 44 7 Wass László - első felesége halálakor - a következőket írta naplójába: „az én kedvem kereső, szelíd engedelmességű, engem tisztán s igazán szerető és hozzám szokott, senkinek véteni nem kívánó édes galambomot, az én édes szívem kedves feleségemet, Bethlen Júliát, reggeli hét s nyolcz óra között az én szemem elől az szomorú halál által [Isten] elvevé, nekem nagy szívbeli fajdalmomra és tőlem soha el nem felejthető keserűségemre, midőn nyolcz esztendőket példás tiszta szeretetben és egymást megértésben éltünk volna és három holnapokat." Néhány napra rá - mint írta - „nagy kincsemet zárám koporsóban szívem nagy gyötrelmével". 44 8 Útban a polgári világ felé 1848 fordulópontot jelentett a magyarországi és erdélyi birtokos társadalom életében. A rendi kiváltságok eltörlése és a jobbágyfölszabadítás alapvetően megváltoztatta a lehetőségeket, de a nagybirtokos réteg ennek ellenére továbbra is döntő fontosságú tényező maradt. A Wassok 19-20. századi történetére vonatkozóan a családi levéltár igen kevés iratot (egyes ágakra vonatkozóan szinte semmit sem) őrzött meg, de a máshonnan öszszegyűjtött adatok néhány, a változásokat jelző jellegzetesség felvázolását lehetővé teszik. Az erdélyi arisztokraták többsége - magyarországi társaik mellett - valójában középbirtokos volt, ráadásul gazdaságuk nem termelte ki azt a jövedelmet, amely a korábbi életforma fenntartását lehetővé tette volna. Bár örökölt politikai szerepük és társadalmi tekintélyük fennmaradt, a változást a birtok jövedelmét kiegészítő állami hivatal (olykor polgári foglalkozás) felvállalása és módosult házassági stratégiák jelzik. A poli44 4 Wass cs lt, 1737: 5721. sz. 44 5 Napló 541; Kádár-Tagányi I. 498. 44 6 Napló 27. 44 7 Napló 286. 44 8 Napló 555-556.
