W. Kovács András - Valentiny Antal: A Wass család cegei levéltára. Kolozsvár 2006.
Erdély Habsburg-uralom alá kerülése és a nyugati keresztyén világba való visszailleszkedése nem kisebb változásokat hozott - elsősorban a társadalom kiváltságos rétegeinek életében -, mint az abból történt kényszerű kiszakadás másfél évszázaddal korábban. Vezető családok - mint amilyen a Wass família is - küzdötték fel magukat a fejedelemség idején, s mohó igyekezettel törekedtek hasonulni a Habsburg Birodalom társadalmi elitjének életviteléhez legalább a külsőségekben. Az a régi Erdély, amelyet Apor Péter 1736 körül részletesen megörökített és elsiratott Metamorphosis Transsylvaniae című munkájában, a kuruc szabadságharcot követő békés évtizedekben végképp összeomlott. Minden bizonnyal feltételezhető, hogy a Wass család tagjainak élete is az Apor Péter által oly elevenen bemutatott úton alakult a 18. század folyamán. Ha a gazdaság helyzete a 19. század elejéig korlátokat is szabott annak, hogy az öreg udvarházakat barokk kastélyokká építhessék át, a vezető családok otthonai fokozatosan megteltek divatos bécsi bútorokkal és holmikkal. A családi élet mélyebb rétegeit azonban ezek a változások még évtizedekig alig érintették, és a mentalitásban csak az elkövetkezők hoztak észlelhető változásokat. Ebben a vonatkozásban hasznos lehet a demográfiai kutatások számára bemutatni a Wass család születési és elhalálozási adatainak alakulását a 18. században. A 17. század végén, de főleg a 18. század elején azoknál a házaspároknál, amelyekről naplófeljegyzések tudósítanak, és így folyamatos adatsorok állnak a rendelkezésünkre, igen sok gyermekről tudunk. Wass Jánosnak (1636-1680), a fejedelmi tábla ülnökének tíz gyermeke volt, fiának, Dánielnek (1674-1741) tizenhárom, a naplóíró Györgynek (1657-1705) pedig tizenkettő. Általában az esküvő utáni kilenc hónap elteltével nagyon hamar megszületett az első gyermek, majd rövid időközönként követték a többiek. 431 Wass László (1696-1738) 1723 februárjában feleségül vette bethleni gr. Bethlen Júliát, aki 1731 májusában meghalt. Házasságuk nyolc éve alatt öt gyermekük született. Az első, Erzsébet, 1723 decemberében született, azután egy-három évente a többi négy. Az utolsó, Juliska, anyja halála előtt egy hónappal született, 1731 áprilisában. Felesége halála után fél évvel Wass László újranősült, és magyargyerőmonostori br. Kemény Katalint vette el 1732 januárjában. Tőle hét gyermeke született: az első ugyanazon év decemberében, a legutolsó 1739-ben. A sok gyermek általános még a 18. század végén is. A grófi címet megszerző három testvér esetében a gyermekek száma a következőképpen alakult: Wass Miklósnak (1701-1769) nyolc, Györgynek (1704-1777) öt, Ádámnak (1720-1779) pedig tíz gyermeke volt. Magyarországi példák alapján is az mutatható ki, hogy a nemesfamíliákban a rendszeres és - a fogantatások ritmusából ítélve - általában védekezés nélküli házasélet volt az általános. A terhesség olykor vetéléssel végződött, a szülés pedig igen kockázatos volt, esetenként a csecsemő vagy az anya vagy mindkettő halálával járt. A szülés várható időpontját napra pontosan számon tartották, így azt is tudták, ha az túl korán következett be. Koraszülöttként jött a világra a naplóíró Wass Lászlónak egyik fia („esett szegény feleségemen nagy szerencsétlenség, mivel [... ] egy idétlen kis fiacskája lött; az Isten oltalmazza többször affélétől"). 43 2 Wass 39. sz. kép. 43 1 Péter Katalin: A gyermekek első tíz esztendeje. In: Gyermek a koraújkori Magyarországon. Szerk. Péter Katalin. Bp. 1996. (Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok 19.) 17. 43 2 Napló 525.
