W. Kovács András - Valentiny Antal: A Wass család cegei levéltára. Kolozsvár 2006.

567. 1511. november 23. (in possessione Pwlyon, die dom. a. Katherine virg. et mart.) Lossoncz-i Banffy István, Zenthegyed-i Was János és Sombor-i Salathiel, Doboka vár­megye szolgabírája, mint egyfelől Ws-i Jankaffy Máté (e) és Omboz-i Miklós, másfelől Zenthgothard-i Was Mihály fogott bírái, bizonyítják, hogy a felek november 23-án (dom. a. Katherine virg. et mart.) megjelentek előttük a Doboka vármegyei Pwlyon birtokon, és azt vallották, hogy a vármegyei szék vagy az erdélyi vajda előtt zajló, egymás elleni pere­iket - főleg Banffy István közbenjárására - megszüntették, a perben kelt okleveleket semmisnek nyilvánították, és békés egyezségre léptek. Eszerint Jankaffy Máté Pwlyon-i részbirtoka kérdésében a Kolosmonostra-i konvent oklevelénél fogva neki járó 100 arany Ft felét elengedte Was Mihálynak, a megmaradó rész lefizetésére nézve pedig Ombozy Miklós megígérte, hogy azt a 28 arany Ft-ot, amellyel Was Mihálynak adósa maradt, Jankaffy Máténak fizeti ki, amit ez el is fogadott. A bírák ezután meghagyták Was Mi­hálynak, hogy a hátralevő 22 arany Ft-ot [1512.] november 11-ig (Martini ep. et conf.) fi­zesse meg, ennek megtérítését viszont Was János vállalta magára úgy, hogy ha ezt elmu­lasztaná, Jankaffy/Jankafy Máténak joga lesz Was János Zenthgothar-on [!] lakó két job­bágyát: Oswald Andrást és Byro Dénest magának lefoglalni és őt e kérdésben rövid perbe hívás útján (brevi evocatione mediante) a vajda elé idézni. Jankaffy Máté és Was Mihály azt is kikötötték, hogy amelyik fél a másik becsülete ellen anyanyelvén (materna lingua sua) szól, és másoknak is alkalmat ad ezt tárgyalni, ha az ország szokása szerint ez vilá­gosan bizonyítható, fejét és becsületét veszítse. Eredeti, papíron, a szöveg alatt három papírfelzetes, címeres gyűrűspecséttel, Wass cs lt, XL/212 (DF 255370). - Belefoglalva a kolozsmonostori konvent 1513. augusztus 1-jei oklevelébe (596. sz.), Wass cs lt, XL/217 (DF 255378). 568. 1511. november 29. (in civitate Koloswariensi, in vig. Andree ap.) Zapolya-i János Scepus-i örökös ispán, erdélyi vajda és székely ispán a Kolosmonostra-i konventhez. Zenthegyed-i Bothos Balázs fia: András, aki Zenthegyed-i néhai Bothos János leányától: Anestasia [!] asszonytól született, előadta, hogy Zenthegyed-i néhai Zekel Lőrinc a Doboka vármegyei Pwlyon birtokban levő jobbágytelkét, melyen Fewldwary (d) Bene­dek lakik, minden tartozékával és haszonvételével együtt, bizonyos pénzösszegért vég­rendeletileg Anestasia asszonynak hagyta, amit néhai Zekel Lőrinc özvegye: Margit asz­szony is békésen átengedett Anestasia asszonynak. Később Czege-i Vas Balázs ezt és egy másik Polyon-i puszta jobbágytelket - melyen azelőtt néhai Yo Tamás lakott - és két Polyon-i erdőt, Wagothchere-t, illetve Bonczyberek-et erőszakkal elfoglalta. Felkéri a konventet, hogy küldje ki tanúbizonyságát, kinek jelenlétében Gaspar Tamás, Kyde-i Frank Gergely, Sombor-i Salathiel, Gewcz-i Mátyás, Gewcz-i György közül az egyik, vajdai emberként tartson vizsgálatot, és Was Balázst a panaszos ellenében [1512.] január 13-ra (ad oct. Epiph.) idézze elébe, és minderről írjon jelentést. Belefoglalva a kolozsmonostori konvent 0500. december 18-i oklevelébe (569. sz.), Wass cs lt, XVI/H (DF 255371). 569. 1511. december 18. (VI. d. Lucie virg. et mart.) A Kolosmonostra-i Szűz Má­ria-monostor konventje Zapolya-i János Scepus-i örökös ispánnak, erdélyi vajdának és

Next

/
Thumbnails
Contents