W. Kovács András - Valentiny Antal: A Wass család cegei levéltára. Kolozsvár 2006.
mondott János 9 1 I. Lajos zárai hadjáratában vett részt, 9 2 majd négy évig az itáliai hadszíntéren tartózkodott. Hazatérte után, 1353-ban jutalomként megkapta Keresztes falut. 9 3 A testvérek közül csak Lőrinc és a fiatalon meghalt Mihály 9 4 nem viselt tisztséget. A felsorolt adatok tanúsága szerint tehát a testvérek kihasználták a familiaritásban rejlő lehetőségeket. Társadalmi érvényesülésüket és vagyoni gyarapodásukat - akárcsak közvetlen utódaik - igen sikeresen intézték, és kétségkívül a legtevékenyebbnek minősülnek a 16. század közepe előtti generációk közül. Elsősorban a 14. század leghatalmasabb családja, a több fontos kormányzati tisztséget betöltő Lackfiak révén jutottak tisztségekhez szerte az országban, Ugocsától le a Szerémségig, mert az úr érdekeinek szolgálata nem kívánt különösebb helyismeretet. 9 5 Uraik mellett kedvező feltételekre leltek felemelkedésükhöz. Állásuk révén készpénzjövedelemmel rendelkezhettek, de konkrét adataink e tekintetben nincsenek. Udvari lovagként (milesként) - legalábbis néhányan - I. Lajos udvarához tartoztak, és minden bizonnyal alkalmi feladatokkal bízták meg őket. A vajdaságot viselő Lackfiak honoija alá tartozó nemesként vagy a királyi udvar lovagjaiként 9 6 több, az országhatáron kívül viselt hadjáratban vettek részt, és az is nyilvánvaló, hogy igen jól értettek a fegyverforgatáshoz. Fontos megjegyezni, hogy a Lackfiak bukása után a Wassok néhány elszigetelt esetet leszámítva - nem vállaltak familiárisként szolgálatot más nagyúri családoknál. Emiatt a szűkebb megyei keretből a 15. században már nem tudtak kilépni, és nem is kerültek kapcsolatba az ország politikai központjával, a királyi udvarral. A királyi vagy vajdai szolgálat rendkívül fontos volt, mert jövedelemhez, újabb tisztségekhez, birtok- és kiváltságadományokhoz csak ezek útján lehetett jutni, sőt a perek kedvező elrendezése is sokszor ettől függött. Veres Péter Lackfi Dénes erdélyi vajda familiárisaként 1360-ban kapta meg I. Lajos királytól - igaz, testvéreivel közösen - a Győr vármegyei Borbatelkét, 9 7 és minden bizonnyal a vajda volt az, aki a birtokadományt kieszközölte. Nagy Lajos király boszniai hadjárata alatt, 1363. július 8-án, Szokol 9 8 ostromakor - nyilván a család jelen levő tagjainak kérésére, és minden bizonnyal valamilyen kiemelkedő tettük jutalmaként - pallosjogot adományozott a Wassoknak. Eszerint a Doboka, Kolozs és Torda vármegyei birtokaikon és bűnperekben is ítélkezhettek jobbágyaik felett, aminek jelképeként akasztófát állíthattak Cegén. 9 9 (Megjegyzendő, hogy ezt Kristó. Bp. 1985. 181. 9 1 „Iohannes dictus Acyl": WassLtReg 103. sz. (1354. I. 25.); „Iohannes dictus Ochel": AOkm V. 137. (1347. VIII. 5.) 9 3 WassLtReg 141. sz. (1366. VIII. 8.) 9 3 DocRomHist C. X. 201-203. (1353. IV. 3.). I. Lajos király két hadjáratot vezetett a szicíliai (nápolyi) királyság megszerzéséért. Az elsőre 1347-1348 között, a másodikra 1350-ben került sor (Kristó: Anjou 103-125). 9 4 Mihály 1340. V. 1-jén már néhai (WassLtReg 60. sz.). 9 5 Fügedi: Elefánthyak 160. 9 6 Engel Pál: Adatok az Anjou-kori magyar hadseregről. In: Analecta Mediaevalia. I. Tanulmányok a magyar középkorról. Szerk. Neumann Tibor. Bp.-Piliscsaba 2001. 73-82. 9 7 WassLtReg 124. sz. (1360. VIII. 20.) - A birtokra lásd Györffy II. 583; Csánki III. 546. 9 8 Ma Sokol, várrom Bosznia-Hercegovinában, Jajce mellett, Sokolac területén (Engel: Archontológia I. 412). 9 9 WassLtReg 130. sz. (1363. VII. 8.) - Veres Tamásról ismeretes, hogy - valószínűleg zálogként vagy tartozás fejében - birtokolta a Torda vármegyei Mikest (WassLtReg 113. sz., 1357. VI. 2.),
