W. Kovács András - Valentiny Antal: A Wass család cegei levéltára. Kolozsvár 2006.

Jelen összeállításomban igyekeztem elkerülni a magyar genealógiai irodalom bevett kézikönyveinek használatát (elsősorban a „Nagyiván"-ról, illetve Kempelen és Gudenus munkáiról van szó), mert ezeket sok esetben legendák szövik át, vagy ha nem, akkor is általában forrásjelzetek nélkül sorolják az életrajzi adatokat és a leszármazás rendjét. Emiatt nem ellenőrizhetők, és legtöbbször csak a korábbi kiadványok (olykor hibás) adatait ismétlik. Ezekben a munkákban tehát - jelen összeállításhoz képest - az érdeklődő a 19. század végén és a 20. században élt családtagokra vonatkozóan olykor bővebb adatokat találhat (születési és elhalálozási adatok, házasságkötések időpontjai), amiket azonban nagy körültekintéssel kell kezelni.

1

0 A közkeletű tévedésekre jó példa, hogy a Wass családot kapcsolatba hozták a 16. században Mezőbándon birtokot szerző Drakulya Lászlóval, Vlad Tepe§ havaselvei fejedelem (uralkodott: 1448, 1456, 1476) unokájával. Binder Pál (1935-1995) történetkutató ugyanis úgy gondolta, hogy Drakulya László felesége, egy bizonyos Anna, Wass leány lenne.

1

1 Az okleveles adatokkal alá nem támasztott vélekedés alapja az, hogy Drakulya László és a Wass család egyaránt birtokos volt a marosszéki Mezőbándon. Ezt a feltételezést a román genealógiai szakirodalom ellenőrzés nélkül elfogadta, és azóta is tényként kezeli, így a valószínűleg soha nem létezett cegei Wass Anna szerepel a Basaraba havaselvei román uralkodócsalád leszármazását bemutató családfákon még a Románia történetét tárgyaló legutolsó reprezentatív összefoglalás lapjain is.

1

2 A kezdetek A Wass család eredetét illetően nincsenek okleveles forrásaink. Tagányi Károly (1858-1924) dunántúli eredetet sejtett,

1

3 Kelemen Lajos (1877-1963) pedig elképzelhetőnek tartotta, hogy a Buzát-Hahót nemzetséghez tartoznának,

1

4 de ez utóbbi vélekedést fénymásolatát György Béla könyvtárosnak köszönöm. - Vö. B. K.: Genealógiai adatok [Barcsay, Bogáthy, Ébeni és Czegei Wass családok]. Magyar Családtörténeti Szemle 1936. 1. sz. 13-17.) 1

0 A család történetét az alábbi fontosabb genealógiai munkák érintik (a vonatkozó részek lapszámaival): Kővári László: Erdély nevezetesebb családai. Kolozsvártt 1854. 251-252; Nagy Iván XII. 79-85; J. Siebmacher's grosses und allgemeines Wappenbuch. IV/13. Der Adel von Siebenbürgen. Ed. Constantin Reichenauer v. Reichenau, Géza v. Csergheö und Oskar v. Bárczay. Nürnberg 1898. 99100, t. 43; J. Siebmacher's grosses und allgemeines Wappenbuch. IV/12. Der Adel von Ungarn. Ed. Géza v. Csergheö, Iván v. Nagy und Josef v. Csoma. I-IV. et suppl. Nürnberg 1885-1893. IV. 703, t. 482; Kempelen XI. 39; MNZsebk Főrangú családok 264-266; Vajay Szabolcs: A Johannita rend lovagjai 1854-1987. H. n. [a szerző magánkiadása]. 1987. 342-344; Gudenus IV. 229-235; V. 205; Genealogisches Handbuch des Adels. Genealogisches Handbuch der Graflichen Hauser. Teil B. Deutscher Briefadel und nichtdeutscher Adel. Glücksburg-Limburg. II(1960). 489-494; IV(1973). 391-394; XIII(1991). 425-428; Hamburgisches Geschlechterbuch. Bearbeitet von Daniel Ihonor. Sechzenter Band. Limburg an der Lahn 2000. (Deutsches Geschlechterbuch. Band 210). 326-331. 1

1 Binder, Paul: Une famille noble roumaine de Transylvanie: Les Drakula de Sinte§ti. Revue Roumaine d'Histoire XXVII(1988). 4. sz. 301-314, különösen 308. és 314. 1

2 Istoria Románilor. IV. Red. Camil Mure§anu-Tudor Teoteoi. Buc. 2001 (a Basaraba család leszármazását bemutató mellékletben). - Anna valójában a Gyulai család tagja volt (KmJkv II. 5203. sz. 1553. V. 18.). 1

3 Kádár-Tagányi I. 246. 1

4 Véleményét Entz Géza idézi (Entz: Wass 9).