W. Kovács András - Valentiny Antal: A Wass család cegei levéltára. Kolozsvár 2006.

199. 1390. május 25. (Posonii, f. IV. p. Penth.) Zsigmond király a győri káptalanhoz. A Szt. Adalbert győri egyház prépostjának: Andrásnak - Bank-i Péter fia: Miklós nevében is előadott - kérésére megparancsolja a káptalannak, hogy küldje ki tanúbizonyságát, kinek jelenlétében Nema-i István fiai: Jakab, Miklós és Pál, Nema-i István és Péter vagy Kwkehaza-i Péter közül az egyik a szomszédok és határosok jelenlétében vezesse be a kérelmezőket a Wesprim vármegyei Vanyala nevű egészbirtokba, mely zálogbavétel útján került a kezükbe és iktassa azt nekik. Az ellentmondókat idézze elébe, s minderről írjon számára jelentést. Belefoglalva a győri káptalan 1390. július 30-i oklevelébe (201. sz.), Wass cs lt, XXXVII/11 (DF 252710). 200. 1390. május 30. (in Zeyk, f. II. a. Corp. Chr.) István Zyk-i plébános és Doboka-i alesperes (vicearchidiaconus) bizonyítja, hogy előtte Voos (d) Leukus magister, Chege-i nemes letiltotta a Voos nemzetségbeli (de genere Voos) Vos (d) István leánykájának László Ozd-i főesperes és általános helynök által megítélt javait, amíg Szentimrén (in Sancto Emerico) az ország nemeseit meg nem kérdezi, hogy Voos (d) István leánykája az apai jószágokat illetően (in possessionibus paternis) hozzá (azaz Leukus-hoz) vagy pedig István volt özvegyéhez, jelenleg Mihály fia: Miklós feleségéhez tartozik-e. Eredeti, papíron, hátlapján befüggesztett pecsét töredékével, Wass cs lt, XXXVIII/67 (DF 252793). 201. 1390. július 30. (XVI. d. Div. ap.) A győri káptalan Zsigmond királyhoz. 1390. május 25-i, iktatást elrendelő oklevelének (199. sz.) megfelelően kiküldte tanúbizonyságát: a győri egyház Szt. Márton-oltárának igazgatóját: László karbéli papot, kinek jelenlétében Nema-i István királyi emberként július 15-én (in Div. ap.) a szomszédok és határosok, továbbá Pok-i Jakab jelenlétében Bank-i Péter fiait: Miklóst és a győri Szt. Albert-egyház prépostját: Andrást ellentmondás nélkül bevezette Vanyula [!] nevű egészbirtokba, és azt nekik iktatta. Ái a győri káptalan 1391. június 1-jei oklevelében (211. sz.), Wass cs lt, XXXVII/11 (DF 252710). 202. 1390. november 8. (in Sancto Emerico, in oct. Omn. sanct.) László erdélyi [al]vajda [a Doboka vármegyei szolgabírákhoz]. Zenthegegh-i [!] Mihály fiát: Tamást Chege-i Desew fia: László ellen idézzék elébe, és erről írjanak jelentést. Belefoglalva Doboka vármegye 1390. december 20-i oklevelébe (206. sz.), Wass cs lt, XXXVHI/66 (DF 252796). Az oklevélben László tévesen szerepel vajdaként, itt ugyanis Losonci Lászlónak - ugyancsak László nevű - alvajdájáról van szó; vö. a szolgabírák 1390. december 20-i válaszával (206. sz.). 203. 1390. november 8. (in Sancto Emerico, in oct. Omn. sanct.) László erdélyi alvajda bizonyítja, hogy előtte Desew fia: László és Leukus Chege-i nemesek előadták, hogy a Zaruasto nevű halastó és az ahhoz tartozó kaszáló, melyeket Gewch-i László fia: Mihály a magáénak mond, soha nem voltak az övéi, sem az apjáéi, hanem mindig az ő örökbirtokaik voltak. Felkéri ezért a [Doboka vármegyei szolgabírákat], hogy erről tartsanak vizsgálatot, és írják meg neki az igazságot.