W. Kovács András - Valentiny Antal: A Wass család cegei levéltára. Kolozsvár 2006.

Serkeniensium).

4

8 Ez ugyan még szerepel a Wass-levéltár 1974-ben készült, román nyelvű, sokszorosított segédletében,

4

9 de azóta az állami kezelés során elkallódott vagy lappang. A fent említett Mocsáry László valószínűleg azonosítható azzal a Nógrád vármegyei bocsári Mocsáry Lászlóval, akinek kéziratban maradt, vallásos témájú értekezéséről tud a kutatás.

50 A serkei levelek rendezésében játszott esetleges szerepére vonatkozóan azonban írásos bizonyíték ez ideig nem került elő. A serkei anyagot a betűrendbe sorolt missilisek sorozata követi. Az 1972-es munkálatok során a levéltár utolsó egységeként még egy Acta curiosa névű fasciculust is kialakítottak, amelynek a helye azonban nem itt, hanem - anyagának bizonysága szerint - a Wass-levelek végén lenne. Ugyanekkor a Wass-levéltár darabjait folyamatosan növekvő arab számozással látták el (1-7526. sz.), és az egész anyagot kartondobozokba helyezték el (1-67. doboz). E rendezést egy - repertórium szerepét betöltő - sokszorosított gépelt kézirat rögzítette,

5

1 amely azonban nem tartalmazza a Wass-levéltár önálló időrendi sorozatba áthelyezett középkori okleveleit.

5

2 Itt jegyezzük meg, hogy ez utóbbiak fényképmásolatai megtalálhatók a Magyar Országos Levéltár Diplomatikai Fényképgyűjteményében Budapesten és az Erdélyi Múzeum-Egyesület kézirattárában is, Kolozsvárott. A levéltár őrzése A középkorban az okleveleket - a kor általános szokásának megfelelően - a legidősebb családtag őrizte. Első adatunk a levéltárról 1474-ből való, amikor is az Wass Lászlónál volt, a többi családtag pecsétjével is lezárt ládában. László halála után özvegye a család okleveleit őrző ládát a családtagok tudta és beleegyezése nélkül Kendi Antal kezére játszotta át, aki a fontosabb okleveleket kiválogatta és magánál tartotta, a többit pedig visszaadta a Wassoknak.

5

3 Az eset jól illusztrálja, hogy ezek a levéltárak mennyire ki voltak téve a szétszóródás és a megsemmisülés veszélyének. Oklevelek őrzésére szolgáló ládát 1507-ben is említenek,

5

4 de ugyanígy őrizték a családi iratokat a későbbi századokban is. A levéltár épségére nézve komoly fenyegetést jelentettek a birtokosztályok körüli viták és a családtagok közötti egyenetlenségek. Ilyen esetről az 1525 előtti évekből van tudomásunk. A csak tartalmi kivonatban fennmaradt tanúvallomások alapján úgy tűnik, hogy nem sokkal korábban, Wass János elhunyta után, a rokonok a ládában őrzött okleveleket négy testvér pecsétjével zártak le, de Wass Balázs kezén hagyták. Azokat az okleveleket pedig, amelyek Wass János házánál az asztalfiókban voltak, pecsétjeik alatt Wass Pálnál hagyták azzal a kikötéssel, hogy a megszabott határidő előtt egyikük se nyúlhasson hozzájuk. A határnapon azonban Wass Pál házában az asztalfiókot lezáró pecséteket feltörve találták, és megállapították, hogy több oklevél hiányzik, míg a Wass Balázsnál hagyott ládát 4

8 Elenchus Litterarum Serkeniensium. Folio, 50 + 4 p. 5

0 Ursutiu 139. 5

0 Magyarország vármegyéi és városai. Nógrád vármegye. Szerk. Borovszky Samu. Bp. [1911]. 295; Szinnyei IX. Bp. 1903. 67. Ursutiu 127-158. 5

2 Utóbbiakról a KvNLt-ben kézírásos jegyzék készült. 5

3 DL 27523 (1474. X. 31). 5

4 WassLtReg 536. sz. (1507. III. 17.)