W. Kovács András - Valentiny Antal: A Wass család cegei levéltára. Kolozsvár 2006.

elenchusát

2

1 A bikali Vitéz család levéltára ugyan elveszett, a Haller-levéltár pedig nagyrészt elpusztult, de a Wass-levéltár és a Kornis-levéltár fennmaradt (mindkettő az Erdélyi Nemzeti Múzeum Levéltára részeként). A Wass-levéltárnak Huszti által rendezett része, amelyet a mai napig az általa felállított rendben őriznek, kevés veszteséget szenvedett, és a levéltárrendezéssel párhuzamosan elkészült a birtokos család történetét tárgyaló munka is. A családi levéltárak iratanyaga elsősorban birtokjogi (jogbiztosító és peres) iratokat tartalmaz, kisebb részben pedig összeírásokat, magánleveleket, közhivatalt viselt családtagok hivatali működésével kapcsolatos iratokat, számadásokat és számlákat. A kortársak ezekben természetesen nem történeti forrásokat láttak, hanem gyakorlati szerepük volt: az oklevelek és az iratok a földbirtok tulajdonjogát biztosították. Segítségükkel lehetett a régi birtokhatárokat megőrizni, a jogtalanul elidegenített jószágokat visszaszerezni, valamely ág kihalása esetén pedig biztosították a család számára birtokaikhoz való jogosultságot. Egy-egy irat fontosságát tehát az határozta meg, hogy mennyire használhatták fel perek alkalmával, azaz mekkora jogbiztosító jelentősége volt. A családi levéltár tulajdonképpen a családok birtok- és másnemű jogainak őrzője, és emiatt az egymást követő nemzedékek féltő gonddal kezelték. Ennek köszönhetően a levéltárak nagy számban maradtak fenn, de legtöbbször csak azt az iratot őrizték meg, amely valóban jogokat biztosított. Újabb birtokok szerzésével és a meglévők kezelésével a családi levéltár anyaga folyamatosan gyarapodott, ezek anyaga mellett pedig a birtokperek iratait (idézések, halasztások, tiltakozások, ítéletek) is gondosan megőrizték, hogy a tulajdonjogot még több bizonyíték támogassa. A peres eljárások során gyakran szükség volt iratok előkeresésére, de a családi levéltárak folyamatosan gyarapodó anyagában ez egyre nehezebb volt, noha az egyes iratok hátlapjára tartalmi rájegyzéseket volt szokás vezetni, és bizonyára a legtöbb levéltár esetében mindig is létezett valamilyen tartalmi csoportosítás. A jobb kezelhetőség érdekében a 18. században kezdték elenchizálni (lajstromozni) a családi levéltárak anyagát

2

2 a hatósági intézményesített levéltárvédelem elindulása nyomán.

2

3 Az iratokat tartalmuk szerint tárgyi fasciculusokba csoportosították, amelyek általában egy birtokra vonatkozó iratokat foglalták magukba, ezeken belül pedig időrendi sorrendet alakítottak ki és darabonként jelzetelték, általában számokkal. Az iratról tartalmi kivonat készült, ezt rávezették az oklevél hátlapjára a jelzet mellé, és mindkettőt bevezették az elenchusba. Ez nemcsak az iratok gyors előkeresését segítette, hanem az anyagvédelmet is szolgálta, hiszen így már darabonkénti nyilvántartás is volt róluk. Többnyire nem a teljes levéltárat lajstromozták, csak azokat az iratokat, amelyeknek jogbiztosító szerepük volt. Ezek a rendezések általában tartósnak bizonyultak, és legtöbbjük máig is érvényben van.

2

4 2

1 A teljes cím: Registrum litterarum et litteralium instrumentorum, res, bona et iura possessionaria illustris et magnificae familiae comitum ac dominorom Wass de Czege concernentium in archivo illustris eiusdem familiae conservatorum, repositorum, existentium atque habitorum, iuxta diversos locorum situs ac temporum varias et antiquitates, ordine chronologico digestum, sub cura ac inspectione Adami comitis Wass per Andream Huszti anno domini millesimo septingentesimo quinquagesimo quarto etc. In possessione Császári (164 oldal, 4

o, bőrbe kötve, Wass cs lt, jelzet nélkül). 2

2 Fekete Nagy Antal: A báró Rudnyánszky-család levéltára. LtKözl XI(1933). 22. 2

3 Jakó Zsigmond: Az erdélyi hivatalok levéltári utasításai. In: Uő: Írás, könyv, értelmiség. Tanulmányok Erdély történelméhez. Buk. 1976. 94-95. 2

4 Mindezekre lásd Ember Győző: A családi levéltárak tagolódása. LtKözl XXXIV(1963). 149161.