W. Kovács András - Valentiny Antal: A Wass család cegei levéltára. Kolozsvár 2006.
lés azonban még a 20. század elején is igen elmaradott: a birtok az első világháború után is híjával volt a gépesítésnek vagy az öntözőrendszereknek. A piacra termelést a 19. század második felében egy darabig a szállítás nehézségei (jelesül a vasút hiánya), majd a konjunktúra elmúlta akadályozta, de a birtokok mérete sem tette lehetővé a profitorientált, korszerű mezőgazdasági nagyüzem szervezését. 34 9 A nehézségeket fokozta, hogy 1848 után a Wass család gazdaságának is nélkülöznie kellett az ingyen robotot és dézsmát. 35 0 A birtok ilyen körülmények között minden bizonnyal önellátásra rendezkedett be. Wass Béláról (|1936) leánya, Ilona emlékiratában jellemzően arról emlékezett meg, hogy apja a pénzét földvásárlásokba fektette 35 1 - olyankor, amikor az új mezőgazdasági eszközök, új termelési eljárások meghonosítása jelentették volna a haladást. Bár az erdélyi nemességnek mindenkor megvoltak a magyarországi és ausztriai kapcsolatai, amelyek révén fejlettebb agrotechnikai eljárásokat vehettek át, a Wass család több tagja pedig korszerű szakképzésben részesült - gondoljunk csak Wass Béla németországi tanulmányaira vagy Wass Albert író tanulóéveire a debreceni gazdasági főiskolán -, mindehhez nem párosult elegendő tőke, ami fejlettebb termelési módszerek kialakítását tehette volna lehetővé. A mezőgazdaság korszerűsödésének a Mezőség viszonylag hátrányos földrajzi adottságai sem kedveztek. Úgy tűnik, hogy a piaccal való egyetlen kapcsolatot a 19. század végén, 20. század első éveiben a valószínűleg csak alkalmi faeladások jelentették. Ezzel függhet össze az erdő fokozottabb védelme, melynek egyik jele Wass Ádám többszöri fellépése az erdőkihágásokkal szemben. A készpénzjövedelem egy kisebb része a 19. század végén is a kocsmáltatásból származott, de igazán nagy jelentősége a jobbágyfelszabadítás után kapott kárpótlás részleteinek lehetett. Legalábbis ez gyanítható abból a szívós peres küzdelemből, amelyet például Wass Ádám (|1893) folytatott a Földtehermentesítési Alap Igazgatóságával az úrbéri kárpótlások összegének számára kedvezőbb megállapításáért. A készpénzhiány szinte állandó jellemzője volt gazdálkodásának. Levelezéséből ugyanis kitűnik, hogy adóhátralékainak kifizetése éveken keresztül gondot okozott az 1880-as években. Grigonban szerzett tanulmányaim alapján igyekeztem neki ezáltal is örömet okozni, hogy hírneves állattenyésztők gyakorlati tanulmányozásával tenyésztési céljait a legújabb ismeretek megszerzésével elősegíthessem. Ez képezi az erdélyi szarvasmarha, ló, sertés és juhtenyésztés mezőzáhi kialakulásának történetét. [...] Megemlítem azt, hogy a gulyabeli tenyészet a Mezőségen nagy területet igényel az itt évente jelentkező szárazság miatt, mert máskülönben az állatok fejlődésben teljesen visszamaradnak." Wass Béla: Az erdélyi állattenyészet kálváriája. Ellenzék XLIII(1922). május 5. 101. sz. 7. 34 9 Wass Béla 1922-ben megjelent rövid cikke szerint: „A gabonatermesztés még siker esetén sem tudná Erdélyt fellendíteni és fejleszteni, mivel azt hosszú úton és termékenyebb vidékeken tudná csak piacra juttatni. Így pedig a nagy szállítási költségek azt a csekély hasznot majdnem felemésztenék." Ellenzék XLIII(1922). febr. 26. 45. sz. 14. 35 0 Az erdélyi birtokok 1848 utáni gazdálkodására lásd Egyed Ákos: Falu, város, civilizáció. Tanulmányok a jobbágyfelszabadítás és a kapitalizmus történetéből Erdélyben 1848-1914. Buk. 1981. A két világháború közötti nagybirtok gazdálkodását a cegeinél sokkal fejlettebb gernyeszegi Teleki-birtok példáján ismerhetjük meg. Lásd Marosi Ildikó: Örökbe hagyott beszélgetés gróf Teleki Mihállyal. 2. kiad. [Bp.-Csíkszereda 2004], passim. 35 1 A századforduló előtt birtokot vásárolt Feketelakon (Kolozs vm). Lásd Kádár-Tagányi III. 440; Siemers: Wass 24.
