Mathiae Corvini Hungariae regis epistolae ad Romanos pontifices datae et ab eis acceptae. Mátyás király levelezése a római pápákkal. 1458–1490. (Budapest, 1891. Mon. Vat. Hun. I/6.)

lettek a regesta-könyvekbe bevezetve. E regesták az oklevél egész szövegét tartalmazzák, de hiányzik elejükröl a czím, a megszólítás, a szöveg folyamán az ismert formulák csak kezdő szavaikkal jelöltetnek s végükről nem ritkán el van hagyva a keltezés, néha az előbbi levelek dátumára való hivatkozással, de sokszor a nélkül. Mind e kihagyásokat változatlanul hagytuk, vagyis ugy vettük át az oklevelet, a mint a regesta-könyvben találtuk, csupán a keltezést egészítve ki (dőlt betűkkel) ott, hol az az előző levelek dátumára való hivatkozással maradt el. Nem mondhattunk le ellenben a restituálás feladatáról ott, a hol ugyanegy ügyben több alakban történvén az oklevél expediálása, az csak első alakjában, a többinél eszközlendő változások megjelölésével lett beigtatva. így jártunk el ott is, a hol e változások nincsenek megjelölve, de a tárgy természetéből folynak; nevezetesen a fejedelmekhez intézett körleveleknél, a hol a czimzettek változtával a megszólítási formulák is az egész szöveg folyamán módosultak.

1 E pótlásokat mindannyiszor dőlt betűk jelzik, s a jegyzetekben közölve van az az alak, melyben az illető levél a regesta-könyvbe beigtatva lett. Lényegileg ugyanezen eljárást követtük a formula-gyűjteményekből vagy más kézirati forrásokból vett szövegeknél, melyeknél a keltezés majdnem mindig, a nevek a legtöbb esetben elhagyattak. Meghagyva az ilyen kéziratoknál az egyes levelek feliratait, ha ugyanazon kéztől származnak, s a nélkül, hogy a bevezetés, formulák stb. hiányait kiegészítettük volna, feladatunknak tartottuk a rendelkezésünkre álló eszközök segélyével kipótolni a hiányzó neveket és dátumokat, az előbbieket zárójel (—) között, az utóbbiakat, ha a pótlás a levél variansai alapján történt, a szövegben, dőlt betűkkel s többnyire hivatkozva a forrásra, más esetben azonban csupán a levél fejezetében, a sorszám alatt. A hol egy levélnél több kézirati forrás állott rendelkezésünkre, rendszerint a régibb szöveg bizonyult be jobbnak. így például az 1668. fol. Lat. jelzetű múzeumi kézirat hűség és megbízhatóság tekintetében az azonos tartalmú 1669. és i6yo. fol. Lat. kézirat felett áll, s ez utóbbi fentebb ismertetett társaival együtt csak összehasonlítás czéljából lett felhasználva ott, a hol a megrontott szöveggel szemben az emendálás jogát kellett igénybe venni. E jogot gyakorolni kellett igen sokszor a vatikáni regesták és az egykorú kéziratok szövegénél is; az újabbkori másolatokat 1 A CCVII. szám alatti pápai levélnél, a hol a szöveg több pontjának formulázásában is lényeges módosulásokat kellett feltételeznünk, kénytelenek voltunk lemondani az oklevél közléséről.