Mathiae Corvini Hungariae regis epistolae ad Romanos pontifices datae et ab eis acceptae. Mátyás király levelezése a római pápákkal. 1458–1490. (Budapest, 1891. Mon. Vat. Hun. I/6.)

VIII. Incze pápa ezen bonyodalmak megszüntetése végett az 1488-ik év őszén Pecchinolli Angelo ortei püspököt küldötte Mátyáshoz. Megbízta, hogy az Anconával kötött szövetség felbontását, valamint a fogságba vetett kalocsai érsek szabadon bocsátását sürgesse, és a király közbenjárását kérje ki a nápolyi királynál a béke létrehozása végett. Viszont felajánlotta a maga közbenjárását Velenczének a magyar királyival kibékítése ügyében, és közreműködését a törökök ellen intézendő hadjáratban. Mátyás a legátust és előterjesztéseit előzékenyen fogadta. Különösen a török háborúra vonatkozó ajánlatot karolta föl melegen. «Respondit sua majestas — jelenti Rómába a legátus — habere maximas gratias Deo, qui tandem sanctitati vestrae hoc in mentem subgessit, ut communi consilio et auxilio hoc bellum gereretur; . . . nec ipse rem aliter aggrederetur, nisi sanctitas vestra íIli spondeat auxilia aliorum non defutura . . . Nec suam majestatem tenet, quod pacem aut conditiones aliquas nunc cum Turcho habeat; est paratus illas infringere et a conventis semper et omni tempore ad jussum sanctitatis vestrae resilire; modo illa polliceatur communi pecunia bellum se gessurum. Nec eum terret aut a proposito divertit bellum, quod üli in Austria est, cui paucissimis copiis ad tutelam dimissis, personaliter in Turchos descendere paratus est, et quod reliquum est aetatis et virium, in hanc sanctam expeditionem, et diu ac multum animo concupitam, tota mente et desiderio impendere, in qua pulcherrimum ducit et vivere et mori.» Késznek nyilatkozott az Anconával fennálló szövetséget felbontani; a kalocsai érseket, míg az ellene indítandó per letárgyaltatik, a legátus őrizetére bízni; a nápolyi királynál közbenjárni. Azonban a király magatartásában az 1489-ik év január végén fordulat állott be. Magához kéretvén a legátust, s őt neje és udvara jelenlétében fogadván, hozzá hosszú beszédet intézett. Szenvedélyes hangon sokféle sérelmeket sorolt föl, melyekkel a pápa Velencze kedveért illeti őt; különös súlyt fektetett arra, hogy Dsem herczeget megtagadják tőle; azzal gyanusítá őket, hogy ezt a török császárnak akarják kiszolgáltatni. «Haec sic loquebatur — jegyzi meg jelentésében a legátus — ut flammas ore, oculis ac naribus vomere videretur.» Azonban a legátus nyugodtan állotta ki a heves támadás tüzét. Higgadtan válaszolt a király előadásának egyes pontjaira, védelmezvén és igazolván a pápát minden vád ellen. És csakugyan a király philippikája, melylyel rettegéssel akarta az olasz