Liber Confraternitatis Sancti Spiritus De Urbe. A római Szentlélek Társulat anyakönyve. 1446–1523. (Budapest, 1889. Mon. Vat. Hun. I/5.)

ran azonban bővebb bejegyzéseket is találunk. Például, mikor a sajószentpéteri plébános beiratkozik, megemlíti, hogy az ö atyja Szuhay Albert s elősorolja testvéreit is. Találunk akadémiai fokozatokkal bírókat is: kettő decretorum doctor, ugyanannyi baccalarius. De némi érdekes különlegességek is előfordulnak bennök. így, mikor a társulatba lépők egyike Sárhajunak (Benedictus Saarhayo, 1494. 6-a Maii) irja magát, ami élénken emlékeztet az Árpád nemzetség egyik tagjára, ki krónikáink szerint Zaar- (Szár?) Lászlónak neveztetett. Az sem érdektelen, hogy Szegedet következetesen a bácsi egyházmegyébe helyezi; Buda városáról pedig megjegyzi (1493 ápril *)> hogy a veszprémi egyházmegyéhez tartozik ugyan, de az esztergomi joghatóság alatt áll stb. VI. A bejegyzések tehát hazai történelmünkre nézve eléggé gazdag adatbőséggel indultak meg, és így annál sajnosabb, hogy alig egy félszázados folyás után egyszerre megszakadnak. Hogy a jubileumi év (1500) multával csökken a beiratkozások száma, az természetes; de még 1520-ban is nem kevesebb, mint negyvenkét magyar vonatkozású bejegyzést találunk. S ez utóbbi bejegyzések, kivált 1516-tól kezdve, még a legbeszédesebbek. Elmondják egyebek közt azt is, hogy ki mennyit ajánlott fel a társulat czéljaira? s hogy az uj tagok a társulattól levelet is nyertek. Vájjon maradtak-e fenn ily levelek? Mintha családi levéltáraink valamelyikében, talán a Kállayakéban magam is láttam volna olyat. 1523-ban már csak két beírás fordul elő; azontúl pedig egy sem. A protestantismus egész a legújabb ideig úgy volt feltüntetve történelmünkben, mintha az futótűzként terjedt volna el nálunk, s nemzetünk az apáitól öröklött hitet, mint valami megunt terhet, rázta volna le magáról. De hogy hazánkfiai a kereszténység fővárosából az 1523-ik évvel egyszerre elmaradnak, annak oka, legalább akkor még, koránsem a protestantismus hatásában keresendő. Rómában az 15 2 3. év nyarán rettentő pestis dühöngött, mely megtizedelte a város lakosságát. Tanúskodnak erről Róma évkönyvei, valamint az a fogadalmi egyház, a «Santa Maria della Porta del Paradiso»,