Liber Confraternitatis Sancti Spiritus De Urbe. A római Szentlélek Társulat anyakönyve. 1446–1523. (Budapest, 1889. Mon. Vat. Hun. I/5.)

Ekkor azonban már rendszeresítették a beírásokat. A 8jrt. levélre felírták: «Confralernitas Sixti incipit» s ettől kezdve, a következő leveleket az ABC egyes betűi szerint osztották fel, mindenik betű alatt több-kevesebb levelet hagyván fenn. Az A alatt 25 —, B alatt 20 —, a C alatt 19 levelet és így tovább, az X és Z alatt azonban csak egyet-egyet, minthogy ezen betűkkel kevés név kezdődik. Ezentúl ugyanis a társulatba lépő a keresztneve kezdőbetűjének megfelelő betű alatt iratkozhatott be. Csakhogy az így előrelátólag alakított osztályok meg csakhamar elégteleneknek bizonyultak. Például, az M betű osztálya ámbár 23 levelet számlált, mindamellett úgy betelt, hogy a Z után egy másik M betűs osztályt kellett alakítani s még ott is beírva találunk három levelet. Ez a beírások uj rendszerét megzavarta ugyan, de másrészt fényes tanúsága is annak, hogy IV. Sixtus pápa mily helyes irányba terelte a társulatot s mennyire keresetté lőn az egyszerre. Eszerint az egész kötet tulajdonképen két részből áll: a IV. jenős a IV. Sixtus-féle részből. Amaz az 1446—1477 évek közti időre terjed; emez az utóbbi évtől kezdve, mondhatni, napjainkig, mert bár nagy ritkán, de legújabban is történtek beiratkozások. III. Az első részben, mely egész harmincz évre terjed, még csak tizennyolcz magyarral találkozunk. Alig, hogy IV. Jenő pápa bullája megjelent (1446 márcz. 25) már ápril 6-ikán beiratkozik a társulatba Klenschimc (Kleinschmit ?) Jodocus áldozópap a szepességi Iglóról. Pár nap múlva (ápril 16) követi Galsai (?) Albert, tagja talán hasonnevű, de már kihalt nemes családunknak. Utána a Szent-János lovagrend magyarhoni priorja, majd meg Emődi Pál oroai prépost következik, ki érdekesen jegyzi meg neve mellett azt is, hogy épen akkor a veszprémi prépostságra helyeztetett át. Rómában időzik még a következő 1447 év junius 5-ikén is, mert ekkor uj főpapjáért, Mátyás veszprémi püspökért fizeti be a tagsági díjat. Ugyanezen évben találjuk az első női tagokat is, és érdekes, hogy az ezen évben beiratkozó nyolcz magyar közöl négy özvegy asszony, mégpedig oly nevek viselőinek özvegyei, mint Szécheni Frank László, Kővári Pál, Kálnai Etre Mihály, kik közöl az első, mint tudjuk, a Balassák őse, a második itélőmester volt. Csak a negyedik nő