Liber Confraternitatis Sancti Spiritus De Urbe. A római Szentlélek Társulat anyakönyve. 1446–1523. (Budapest, 1889. Mon. Vat. Hun. I/5.)

karolta fel a kórház hanyatló ügyét, s annak második alapítójává lön. Felélesztette benne a már megszűnt Szentlélek-társulatot is, áldását adván s teljes búcsút engedvén 1446 márczius 25-ikén kelt bullájával mindazoknak, kik a társulat tagjai közé beiratkoznak, s a beíráskor három arany forintot, azontúl pedig évenkint egy garast (a forint tizedrésze) a kórház pénztárába befizetnek.

1 Elsőnek mingyárt maga IV. Jenő pápa irta be nevét sajátkezüleg, megjegyezvén egyszersmint, hogy mig él, évenkint kétszáz aranyat adand a társulat, illetve a kórház nemes czéljaira, halálakor pedig egyezeret.

2 Követték példáját a bibornokok, püspökök, s Róma és a keresztény világ tehetősbjei, de jobbára csakis ezek. A három forint tagdíj az akkori pénzszük világban egész összeget képezett, azért többen, kik beiratkoztak, csak részletenként tudták teljesíteni a befizetést; mások meg csak Ígérték, hogy fizetni fognak, és maradtak többnyire a puszta Ígéretnél. A személyes jelenlét is nem kis akadályt gördített a tagok szaporodásának és így a társulat elterjedésének eléje. így történt, hogy az a tekintélyes kötet, melyet 1446-ban a társulat anyakönyvéül szereztek, még harmincz év múlva is legnagyobb részében csak üres lapokat mutatott. A társulatot pangó helyzetéből végre IV. Sixtus pápa ragadta ki, midőn 1477 márczius 21-ikén kibocsátott bullájával mig egyrészt megerősítette annak régi kiváltságait, másrészt kiszélesítette alapjait is. Nem 1 «Confraternitatem ipsam, diu pene intermissam, restaurandam esse decernentes, omnibus ct singulis tam ecclesiasticis, quam laicalibus utriusque sexus fidelibus, qui in confraternitate recepti et in libro huiusmodi descripti fuerint ac tres florenos auri de camera in principio receptionis ipsorum, necnon successive annis singulis unum grossum, quorum decem unum ex dictis florenis faciunt, Camerario prefati hospitalis seu personis ad id pro tempore deputatis ad hospitalis eiusdem et ad illud pro tempore confluentium pauperum usus et utilitatem per se vei alium seu alios persolverint et assignaverint, — quod singuli sacerdotes, quos singuli fideles predicti post receptionem, descriptionem et solutionem trium florenorum huiusmodi in eorum confessores duxerint eligendos, eis in sinceritate fidei, unitate sancte Romane ecclesie ac obedientia et devotione nostra vei sucessorum nostrorum . . . persistentibus omnium peccatorum suorum, de quibus corde contriti et ore confessi fuerint, in mortis articulo plenam remissionem concedere, et insuper confessores idonei, quos dicti fideles elegerint, ut prefertur, pro commissis per eos criminibus, excessibus et peccatis, etiam Sedi Apostolice reservatis casibus infra duos menses a tempore receptionis, descriptionis et solutionis huiusmodi computandos, eis et eorum cuilibet semel duntaxat in vita plenam et debitam absolutionem auctoritate apostolica impendere et penitentiam salutarem iniungere valeant, dicta auctoritate tenore presentium indulgemus ; proviso, quod fideles ipsi propterea ad illicita inposterum committenda procliviores non reddantur et satisfactionem eis per dictos confessores iniunctam per se vei alios facere teneantur». IV. Jenő pápa bullája. I. h. 1 «Ego Eugenius catholice ecclesie Episcopus dono annuatim ducatos auri papales ducentos, et in fine mille, et ideo manu propria subscribo». /. /;.