Acta legationis cardinalis Gentilis. II. Gentilis bibornok magyarországi követségének okiratai. 1307–1311. (Budapest, 1885. Mon. Vat. Hun. I/2.)

LXXIX az apostoli szentszék teljhatalmú követe, de ez esetben bőséges kegyelmekkel is kecsegteté.

1 GENTILIS e parancsát már Pozsonyban, a hová Budáról költözék, 1309. december 25-én adta ki. Ez időtájt tartózkodott udvaránál BENEDEK, a domonkosiak budai perjele és választott erdélyi püspök, hogy választása megerősítését sürgesse. LÁSZLÓ vajda e kedvencze épen alkalmasan jött, hogy GENTILIS őt czéljai elérésére újból fölhasználja. Az eljárást a püspökválasztási ügyben befejeztette, de végítéletet benne nem hozott, hanem jó reménységgel küldötte őt vissza Erdélybe, hogy a vajdát a korona visszaszolgáltatására sarkalja. BENEDEK-et szívesen fogadta LÁSZLÓ, és megígérte neki, hogy a koronát, igenis, elküldi a pápai követnek. Azonban a választott püspök utóbb érkezett jelentései semmikép se valának kecsegtetők. Tudatta ugyanis a szent-széki követtel, hogy az erdélyi papok nem tartják meg az egyházi tilalmat, mibe ő, ki csak magánkápolnájában miséz, utasításához képest nem avatkozik. GENTILIS válaszában helyesli eljárását; nem is bízta meg sem szóval, sem írásban a választottat, hogy ily kellemetlen ügyekbe avatkozzék; majd ír ő a káptalannak ez iránt, s az által sürgetteti az egyházi tilalom szigorú megtartását mindaddig, míg LÁSZLÓ vajda az egyház engedelmességére vissza nem tér. BENEDEK-től csak annyit óhajt, de ezt nagyon óhajtja, birja reá LÁSZLÓ-Í, küldené vissza tett ígéretéhez képest a koronát mielőbb, hogy viszont ők is, ketten a királyival, az ő, a LÁSZLÓ ügyeit kegyelmesen elintézhessék.

2 LÁSZLÓ vajda maga is óhajtotta, hogy kényes ügy mielőbb rendeztessék; de nem úgy, hogy a minden vágyak tárgyát, a koronát előbb bocsássa ki kezéből, s aztán határozzák meg, mi maradjon a királyi javakból kezében, mit adjon ki. Az alkudozások fonalát végre a leginkább arra való emberek vevék kezökbe: TAMÁS, az esztergami érsek, AMADÉ, a Károlyhoz még mindig hü nádor, és DOMONKOS mester — úgy vélem, zólyomi főispán — korának egyik legderekabb fia, kikhez csatlakozott DÉNES atya, lector a szentferencziek szerzetéből, a GENTILIS gyóntatója és káplánja. Ezek Szegeden találkoztak LÁSZLÓ vajdával, és egyességet kötöttek vele, mely kötés erejénél fogva «LÁSZLÓ erdélyi vajda és szolnoki főispán» 1 Vat. O. II, 369. 2 Vat. O. II, 380. E levél, mely a Magyar Nemzeti Muzeum levéltárában őriztetik, így van keltezve: «Datum Posonii, VI. nonas maii». A Vatikáni Okirat-Tár szerkesztői elnézésből helyezték azt 1310 helyett az 1311. évre, midőn Benedek már nem «választott» püspök volt, Károly is meg volt már a visszakerült koronával koronázva.