Acta legationis cardinalis Gentilis. II. Gentilis bibornok magyarországi követségének okiratai. 1307–1311. (Budapest, 1885. Mon. Vat. Hun. I/2.)

mestereknek a főpap, a káptalannal vagy annak kitűnőbb részével, rendes választás útján teljes javadalmakat adjon, vagy tisztességes fizetést, melyet addig húzzanak, a meddig tanítanak.» A tizedik fejezet szigorú büntetésekkel kívánja az egyháziak magánéletének feddhetetlen tisztaságát biztosítani. Mellőzvén az istentisztelet végzése, a szentségek kiszolgálása, a főpapok választása iránt a többi kihirdetett határozatokat,

1 átmegyünk a pozsonyi zsinatokra, melyek egyikét, mint említők, november elején 1309-ben a lengyel főpapokkal tartotta. Van pedig e zsinatnak határozata kilencz, s ezek közül az első hét, tudniillik: a főpapok sérthetlenségéről, hogy egyházi személy segélylyel, tanácscsal vagy kedvezéssel ne legyen az egyház vagy egyházi személy ellen, hogy az egyházi javakat el ne foglalják, s az elfoglaltakat visszaadják, a nyilvánvaló ágyasság ellen, a fosztogatók és végre azok ellen, kik kiközösített állapotukban megátalkodnak, szóról szóra megegyeznek a budai zsinat határozataival. A nyolczadik határozat tiltja a vegyes házasságokat, vagyis hogy katholikus nő hitetlen férjhez menjen. A hitetlenek alatt pedig a patarénusokat, gazarokat (a manichaeusok sarjadékát), a ruthenokat, bolgárokat, ráczokat és litvánokat érti a határozat. GENTILIS azon levelében, mely LÁSZLÓ erdélyi vajdát kiközösíti (miről alább), hivatkozik e határozatra, mint a budai zsinat által hozottra és Magyarországra is kihatóra, noha szorosabb érteményben vett hazánkban, kivált miután a pogány kunok említve nincsenek, annak kevés gyakorlati értelme lehetett. Annál több Lengyelországban, hol a lengyelek, litvánok, ruthének és más pogányok közt sűrűbbek voltak a vegyes házasságok, s így ellenök sűrűbb panasz lehetett. Valaminthogy sok panasza volt a pápai követnek a lengyel egyházak ellen a miatt is, hogy neki nem engedelmeskednek, s ekként a tiszteletet, melylyel a szent-széknek tartoznak, megvonják azáltal, hogy nem fogadják be kanonokoknak, kiknek ő (GENTILIS) kanonoki kinevező okiratot ad; nem őrzik meg (nem foganatosítják) ítéleteit, és nem tartják meg egyébnemü parancsait.

1 Igen valószínű, hogy e (pozsonyi lengyel IX.) határozat szintén kiterjedt Magyarországra, mint ezt szövegéből kiérteni véljük, de nyoma másutt nincs, csak az átiratban, melyet VI. KELEMEN pápa 1347. szeptember 2-ikán megerősített.

2 1 L. a budai zsinat határozatait, Vat. O. II, 268—297. 2 És pedig megerősített a hibucensis püspök kérdésére. E lubucensis,helyesebben lubicensis püspökség alatt valószínűleg a gneseni egyháztartományban, az Odera partján elterült lebusi értendő, noha a lübecki püspökség is lubecensis-nek neveztetik, sőt némelyek egy harmadik rokonnevű, lubussiensis