Acta legationis cardinalis Gentilis. II. Gentilis bibornok magyarországi követségének okiratai. 1307–1311. (Budapest, 1885. Mon. Vat. Hun. I/2.)

közül még csak a nyitrai püspököt találjuk a pápai, helyesebben az Anjoupárton. De VIII. BONIFACIUS 1303. május 30-án kelt leveléből kiveszszük, hogy az uj kalocsai érsek, továbbá a veszprémi, zágrábi és győri püspökök, az esztergomi, váczi és vasvári prépostok, nemkülönben az erdélyi főesperes Rómában tartózkodnak, hogy KÁROLY RÓBERT jogát a magyar koronára védjék. E főpapok némelyei Nápolyban is megfordultak.

1 S így teljesen hitelt adhatunk az esztergami és kalocsai érsekek szavainak, hogy az összes magyar főpapság már előbb tanácsot ülvén számos főnemes és nemes úrral, KÁROLY-t egy lélekkel az ország urának elismerték. Ez pedig a bibornok és pápai követ kezdeményére történt.

2 S ez fontos eredmény! Magyarországon, hol akkor a nemzet leghatalmasabb világi főurai: a Német-Ujváriak, Csákiak, Borsák, Ákosok, Rátoldiak és velők a többiek szinte mind, határt nem ismerő hírvágyuk miatt legkevésbbé valának megbízhatók, politikai tényezők csak a főpapok voltak, kik mögött az alsóbb nemesség s a még kevéssé fegyelmezett alpapság állott. A főpapok pártja tartotta fönn III. ENDRE trónját, ugyanaz volt kezdetben VENCZEL támasza, míg nem MIKLÓS bibornok és pápai követnek sikerült a főpapokat és követőiket az Anjouk igényei javára megnyernie. 3 Hogy mi lett uj pártalakulás következménye, azt az események tanusíták. VIII. BONIFACIUS pápa elérkezettnek látta az időt, hogy ünnepélyes consistoriumban MÁRIA siciliai királynénak és unokájának, KÁRÓLY-ROBERTnek jogát a magyar trónra elismerje, meghagyván mindeneknek, hogy KÁROLY-RoBERT-et Magyarország királyának nevezzék, viszont megtiltván, nehogy bárki is VENCZEL-t tartsa magyar királynak, föloldván a hűségi eskü alól mindazokat, kik azt a csehnek letették.

4 Másik következménye volt az uj pártalakulásnak, hogy VENCZEL, az atya, haza vitte fiát Magyarországból. Kit okolt leginkább a szenvedett kudarczért? megmutatták ama pusztítások és fosztogatások, melyeket az 1 THEINER, Mon. Hung. I. 631. 635. — Anjoukori dipl. Emlékek. I. 216. 2 KATONA, História Critica VIII. köt. 61. lap. E levél 1303. julius elején kelhetett, midőn a Nápolyból visszatérő kalocsai, s a Rómába induló esztergami érsekek — útközben — találkozának. 5 BOTKA TIVADAR is e nézetet vallja: «Tagadhatatlan, hogy azon hosszan tartó világos fejetlenségi zavarokban, melyek alatt a nagy családok corruptiója a legmagasb fokra hágott és végveszélylyel fenyegette a sülyedő hazát, a kitartó clericalis szövetkezés nagy érdemet szerzett a rend és béke visszahozásánál s az ország nemsokára rákövetkezett jólétének megalkotásánál». Siáiadok, 1876. évfolyam, 122. lap. 4 THEINER, Monum. Hung. I. 635. sz.