Acta legationis cardinalis Gentilis. II. Gentilis bibornok magyarországi követségének okiratai. 1307–1311. (Budapest, 1885. Mon. Vat. Hun. I/2.)

Ezen sérelmekért, valamint a visszatartott adókért, tizedekért és egyéb tartozásokért a gyula-fehérvári káptalan pert indított ama hét esperesi kerületnek névszerint felsorolt harminczhárom papja és föl nem sorolt összes papsága ellen GENTILIS bíbornok és pápai követ előtt, ki — úgy látszik — azonnal Budára érkeztével, ha ugyan már előbb nem, maga elé idéztette az alpereseket. A szász papok BERTOLD-OÍ, a kelneki plébánost és sebesi esperest bízták meg ügyök védelmével, a mily ügyes, oly ravasz embert, ki, hogy kétszínű halogatására mentséget találjon, a szebeni grófok útján LÁSZLÓ vajdához folyamodott menvédért, noha útja különben is szabad volt. A vajda egyenes választ a megkeresésre nem adott, hanem meginteté a szász papokat, hogy a gyula-fehérvári káptalan jövedelmét, mint ez azt megilleti, ne vonják el, pörösködésre ne juttassák a dolgot (1308. november 23-án). Ilyen fenyegető válasz kellett a kelneki szász papnak, ki — noha már végrendeletét is elkészíté — immár nyugodtan honn maradt, és hagyta, hogy makacsságban elmarasztalják, mert elég mentséget vélt találni LÁSZLÓ vajda levelében. Hanem GENTILIS emberei kiközösítéssel fenyegették a makacsokat. Mikor a pápai követ erélyének híre elterjedt a szász földig, csakhamar megjelent Budán Henrik szerzetes Szebenből mentségekkel, melyeket LÁSZLÓ vajda hazugságoknak bélyegzett, mert neki esze ágában se volt gátolni a szászokat abban, hogy a pápai követ parancsának engedjenek. Kevéssel utóbb megjelent a kelneki pap is, és ügyvédet vallott GENTILIS emberei közöl. A székes-káptalan ügyvédje kezdetben makacsság czímén kérte elítéltetni a szászokat, mentő leveleiket elégteleneknek iparkodván feltüntetni. Elesvén pedig ez alaptól, azt iparkodott bebizonyítani, hogy a szászok nem is állhatnak meg a törvényszék előtt, mert azon kiközösítést vonták magokra, melyet VIII. BONIFACIUS mondott ki ANJOU KÁROLY elleneseire. Ok, ebben nincs kétség, KÁROLY ellenesei valának, mert OTTÓ-Í pártolták. Midőn OTTÓ, bajor herceg, mint magyar király nagy sereggel álla Buda körül és a pesti mezőn, — így allegáltak a káptalaniak, — seregéhez csatlakoztak Blana István, Gobolin, Miklós és Blan grófok sok szebeni néppel, és jobbágyi hűséget esküdtek neki. Ugyanők segítették és szolgálták OTTÓ-Í, midőn Següsdön táboroza seregével. Azonképen, mikoron OTTÓ Beszterczén, Erdélyben tartózkodék, a nevezett grófok és Szeben közönsége meghívó leveleket küldöttek hozzá, látogatná meg őket Szebenben, hogy őt mint királyukat fogadhatnák' és megismerhetnék. A nevezett grófok várták is