Acta legationis cardinalis Gentilis. II. Gentilis bibornok magyarországi követségének okiratai. 1307–1311. (Budapest, 1885. Mon. Vat. Hun. I/2.)

A leveles mintakönyv (Formuláé literarum), melyet valamelyik buzgó jegyző, a GENTILIS bibornok udvarán kiadott eredetiek után készített, hogy azokat adandó alkalommal mintákul fölhasználhassa,

1 ötvenkét számot tartalmaz, melyek az apostoli szent-szék követének működési körét megismertetik, egyúttal hazánk míveltségi állapotára is némi világosságot vetnek. Találunk e formularéban fölmentéseket de defectu natalium; dispensatiókat papok és világiak számára, kik egymást megsebezték, mi azon izgalmas időben nem ritkán fordulhatott elő. Nem ritkák lehettek a fölmentések oly papok részére, kik noha hivatalaiktól föl valának függesztve, a papi teendőket végezték. E papok rendesen a püspök levelével érkeztek a bíbornokhoz, kitől feloldozva küldettek vissza a püspökhöz, hogy ez szabjon reájok üdvösséges poenitentiát. Az engedetlenség ez esetei régibb időkből származtak, midőn még ostiai MIKLÓS bibornok járt követképen Magyarországon, és oly sűrűn fordultak elő, hogy GENTILIS czélszerünek találta, püspökökre és rendfőnökökre ruházni át feloldozó hatalmát. Ha itt engedékenynek mutatkozott, annál kérlelhetlenebb volt GENTILIS bizonyos lelkész, vagyis — mint akkor hítták — rector ellen, ki egyházának dézmában, földekben, szőllőkben, házakban, rétekben, legelőkben, erdőkben és malmokban álló vagyonát jogaival és jövedelmeivel együtt papoknak és világiaknak, némelyeknek élethossziglan, másoknak huzamosb időre az egyház kárával bérbe adta. GENTILIS meghagyta a püspöknek, hogy e tilalmas és törvénytelen eljárást — nem törődve írott szerződéssel, esküvel, bírsággal, lemondással, — semmisítse meg. Nem több elnézést tanúsított GENTILIS az uzsorások és árvák elnyomói iránt. Egyházi átokkal, s a laterani zsinaton ellenök alkotott határozatokkal fenyegette őket. Az adósokat az eskü alól, melyet uzsorás hitelezőiknek tettek, fölmentette; az uzsorásokat a kizsarolt uzsora visszaadására kényszerítette. Ha szabad abból következtetést vonnunk, hogy csupán az uzsorások ellen három mintát találunk e kis formularéban, az uzsoráskodást csak oly elterjedtnek kell vennünk, mint a többi mételyt, mely Magyarország testén a fejetlenség e korában rágódott. i Vat. O. II, 401—415.