Acta legationis cardinalis Gentilis. II. Gentilis bibornok magyarországi követségének okiratai. 1307–1311. (Budapest, 1885. Mon. Vat. Hun. I/2.)
DE PONTECURVO, «apostolica et imperiali auctoritate nótárius, capellanus, abbreviator et corrector domini legati», Magister GUILELMUS DE SANGUINETO, Magister JOANNES ANGLICUS, «natus quondam Henrici LEPETIT», Magister ALBERTINUS DE TRIBUSCASALIBUS, «civis Parmensis». A követségi jegyződ közül a következők nevei maradtak reánk: PHILIPPUS COMPAGNONI DE CINGULO nótárius, kit valószínűleg a római curiából hozott magával GENTILIS, ugyanaz, kitől a követség viselt dolgai egyik jegyzőkönyvét birjuk. Kivüle jegyzők: ANGELUS THEOBALDI DE SANCTA VICTORIA «actorum nótárius », JOANNES DE MEVANIA, MATTHEUS DE ROCCA, kik helylyel-közzel mint ügyvédek is működtek; ugyanily minőségben fordul elő BARTHOLOMEUS Petri DE PLGNARIO. Az elősoroltakon kívül még számos nevet ismerünk, melyek birtokosa az apostoli követ udvarához tartozván, a közös capellanus, domicellus, familiaris czímet viselik. Csak néhányan közülök viseltek külön hivatalt; így ROGERIUS DE MONTEFLORUM, GENTiLis-nek valószínűleg vér- és nem pusztán névrokona, a palota-gróf, comes palatínus; magister THOMASIUS, udvarmester (marescalcus), FREDERICUS DE BONONIA, udvari orvos, míg DÉNES-t, a ferenczrendi gyóntató atyát, poenitentiariust, már volt alkalmunk bemutatni. A többiek: JACOBUS DE SANCTO GENESIO, kamarás, fráter PETRUS DE LANA DE BONONIA, szent-ferenczrendi, fráter FRANCISCUS DE COLUMBA 1 cistercita szerzetesek, Lucius (Zucius?) DE COLLAZONE, JOANNES DE FIRMO udvari káplánok, NÁRDUS MARCHESE DE AQUASPARTA, magister LELLUS DE MEVANL\, PHILIPPUCIUS DE CINGULO, domicellusok, BERALDUTIUS DE FIRMO, GUIDOCTO DE VERITASSIS DE JADRA, PETRUS Gualterii DE PENNA, PHILIPPUCIUS DE TARENTINO, ANDREAS, natus Marci Michaelis comitis ARBENSIS, JACOBUS DE ZAGRABIA, JACOBUS DE VERCELLIS, GUIDUTIUS DE FLORENTIA, GRATILDUS DE LuCA, JOANNES SpeciariuS DE BONONIA, ClCCO DE FLORENTIA, SIMEON DE TUDERTO, CICCO DE ASISIO, GALTERUTIO DE MONTICULO. Ezek mind udvari emberek, és mint nevök mutatja, nagyrészt nemes urak, a bibornok asztaltársai. Említettük volt, hogy GENTILIS BREBIRI PÁL-nak, a horvát és bosnya bánnak GYÖRGY fiát, ki a dalmát városok grófjának czímeztetik, szintén fölvette in domicellum, familiarem, domesticum et commensalem. Ezen urak némelyei, meglehet, csak az udvari i Ezen Franciscus de Columba Pozsonyban, 1311-ben, az osztrák szent-kereszti cisterciták házában, szent Katalin tiszteletére kápolnát építtetett, s azt a nevezett conventnek ajándékozta. A manapig fönnálló kápolna utóbb sok viszályra adott okot. L. RIMELY KÁROLY, Capitulum Eccl. Poson. 187. 1. V. ö. RÓMER FLÓRIS, Pozsony régészeti Műemlékei. (Pozsony, 1865) 289. 1. — HENSZLMANN IMRE, Magyarország Csúcsíves Műemlékei, II, 174. 1. FEJÉR, Cod. Dipl. VIII. I. 623—624. 11.