Acta legationis cardinalis Gentilis. II. Gentilis bibornok magyarországi követségének okiratai. 1307–1311. (Budapest, 1885. Mon. Vat. Hun. I/2.)

kimondotta, és MIKLÓS az ostiai püspök és szent-széki követ azt megerösíté, a két pártra oszlott polgársághoz képest voltak áruló papok is, kik míg a plébánosok és szerzetesek a parancsnak engedelmeskedének, a nyilvános istentiszteletet meg nem szüntették, miséztek s a szentségeket kiszolgáltatták azután is úgy, mint előbb, a VENCZEL pártjához tartozó bírák pedig bekényszerítették a népet a templomba. Sőt gonoszságokban ezzel be nem érve, kiátkozták a pápát, az összes magyarországi érsekeket, püspököket és szerzetes rendeket. Tartott pedig e szakadás kilencz évig, mígnem annak a fogságából haza szabadult bíró, Verner László hasonló merényletek elrettenő példájára siralmas véget nem vetett.

1 Még GENTILIS korában is azt jelenti BENEDEK, a választott erdélyi püspök, hogy egyházmegyéjének sem szerzetes, sem világi papjai nem tartják meg az interdictumot.

2 Mentségeül szolgált ez engedetlenségnek, hogy a papok, kik az interdictum mellett az egyházi ténykedés után járó jövedelemtől, alamizsnától, sokszor egyetlen kereseti forrásoktól elesvén, igen hajlandók voltak belátni, hogy ők voltaképen a bűnteleneket büntetik a bűnösök helyett, a szenvedő népet a garázda urak helyett. Misik akadálya volt e rendszabály végrehajtásának, hogy a világi hatalmasok a papokat, kik az egyházi büntetéseket végrehajták, szőlleik, földjeik, még örökölt javaik termésétől is megfoszták, jószágaikból, házaikból kiűzték, sőt személyes biztonságokat is fenyegeték. De GENTILIS az egyházi fegyelmet annyira helyre birta állítani, hogy a pécsi káptalan és egyházmegyei papság, noha éjjel-nappal rettegésben vala, szigorúan megtartotta GENTILIS rendeleteit és a budai zsinat határozatait. 3 Mígnem, mondja a krónikás, «a nevezett nemesek a megholtaknak a temetőkön kívül fekvő tetemeit szemlélvén, az elkeseredettségen megdöbbenvén, az Ur 1310-dik évében Pest körül a Rákos mezején összegyülekeztek, KÁROLY-Í királyoknak egyhangúlag elfogadták és szent István király ünnepe nyolczadán ünnepélyesen, örvendezve megkoronázták a LÁSZLÓ vajda által visszaadott szent koronával.»

4 1 A dubnici krónika idézett kiadása 113—115. lapján. — De BATTYÁN, Leges Eccl. III. 12. sz. 2 Vat. O. II, 380. 3 Vat. O. II, 364. 4 A dubniczi krónika idézett kiadása 116. lapján.