Acta legationis cardinalis Gentilis. II. Gentilis bibornok magyarországi követségének okiratai. 1307–1311. (Budapest, 1885. Mon. Vat. Hun. I/2.)

okából, melyben nem egymaga lévén részes, ezt a többi megtért miatt neki is el kellett nézni; hanem a scardonai püspök emelt ellene vádat, mivel az apátság szerzetesei nem viseltetnek kellő tisztelettel a püspök iránt. Az apát az idézésre meg nem jelent, s azért makacsságban elmarasztaltatott, ünnepélyesen az egyházból kiközösíttetett, és valamely tizedkövetelés alapján, melylyel a scardonai püspöknek állítólag huszonkét éven át hátralékban maradt, huszonkétszer hatvan, azaz 1320 font velenczei kispénzben marasztaltatott el, a mi egyértelmű volt az apátság ingó és ingatlan vagyonának elkobzásával. GENTILIS ezen Ítélet végrehajtásával, PÁL horvát bánt s egész Bosnya urát bízta meg, szigorúan meghagyván neki, hogy ha a mondott makacs apát két hónap lefolyása alatt a reá kimondott egyházi átok alól föl nem oldatja magát, a scardonai püspököt az apátság birtokaiba beigtassa.

1 Egy másik utójátéka a jádrai lázadásnak az volt, hogy néhány pap a minoriták tartományi főnökét, ki egyúttal Szlavónia inquisitora volt, a jádrai zárdafőnököt több más szerzetessel egyetemben megtámadta; többeket közülök megütlegeltek, másokat megvéreztek, sőt halálra vertek. GENTILIS ekkor már távol volt Jádrától, és Zenggen vette hirét, hogy ama dühös emberek mily boszút állottak a barátokon, hihetőleg azért, mert az ő hívei és segédei valának. Azonnal megbízta tehát a nonai püspököt, hogy ama gonosz czimborákat az egyházból kiközösítse és kiközösítésöket templomaiban mindaddig hirdettesse, mígnem magokba térnek, gonoszságaikért eleget tesznek s erről bizonyságlevelet hoznak a pápai követ színe elé, hova egyébként meg is idéztettek.

2 Érintettük a fejezet elején, hogy GENTILIS nagy udvart tartott. Számos udvari emberén és káplánján kívül gondja volt arra, hogy mindig valamely — ma azt mondanók: szolgálattevő —• püspök legyen körüle. A dalmát püspökök: Márton a sebenicoi, Illyés a corbaviai, Liberius a trawi, Miklós a zenggi foglalták el többnyire ez udvari díszhelyet; később Pétert, a pécsi, és Benedeket, a veszprémi püspököt is ott találjuk a bibornok oldalán; legtöbbnyire azonban Tamás, a vegliai püspök az, ki őt csaknem szakadatlanúl követi. Bizonyára a hála kötötte őt GENTILIShez, ki a szegényül javadalmazott vegliai püspökségnek, «minthogy jövedelem nélkül a méltóság inkább teher mint tisztesség», a Maria de Castellione szent benedekrendi gazdag apátság javait adományozta, e > Vat. O. II, 45-532 Vat. O. II, 53.