Acta legationis cardinalis Gentilis. II. Gentilis bibornok magyarországi követségének okiratai. 1307–1311. (Budapest, 1885. Mon. Vat. Hun. I/2.)

még nem volt), továbbá magyar SZENT ERZSÉBET-CÍ emeljük ki. Mint látjuk, e képek bíbornoki czímére, az Anjoukra és Magyarországra emlékeztetnek. Érdekessé teszi az assisii templom műkincseit GENTILIS arcképe is, főleg azért, mert Simonének arczkép-festészethez volt leginkább tehetsége, s így annak hűségéről meg lehetünk győződve. Egyébiránt ama kápolna egy üvegfestménye is ábrázolja GENTILIS-Í, úgy mint az a Vatikáni Magyar Okirat-Tár jelen második kötetének czímlapján látható.

1 Díszíti e szentélyt nemesi címere is, a három virágos halom. GENTILIS pecsétjét, mint azt ugyancsak a Vatikáni Magyar Okirat-Tár czímlapján föltünteti, a vatikáni levéltár több példányban őrzötte meg. Monorú alakban román oltártáblát tüntet elénk. Fönn az ülő boldogságos szüzet ábrázolja, a térdén álló isteni gyermekkel, körülvéve két angyaltól; alatta két fülkében, jobbról szent Mártont püspöki díszben, kezét áldásra emelve, balról szent Ferenczet, a mint szónokol; a legalsó csücsben GENTILIS alakját pontiíicalékban, imára összetett kezekkel. A pecsét kiegészített körirata: «Sigillum Fratris Gentilis Ordinis Minorum Dei Gratia Tituli Sancti Martini In Montibus Presbyteri Cardinalis». Magyarországon GENTILIS emlékét sem szobor, sem lobor, sem festmény nem hirdeti, de közreműködése az Anjou-ház uralkodásának megalapításában, mely alatt a magyar nemzet legvirágozóbb korszakát élte. maradó emléket, ércznél tartósabbat, biztosít nevének. I J. A. CROWE és G. B. CAVALCASELLE, Geschichte der italienischen Maierei. (Lipcse, 1869.) II. köt. 242. s kk. 11. — Megjegyzendő, hogy VASARI (Vite de Pittori, I, 337.) állítása szerint Gentilis e kápolnája festésével Puccio Campanát, Giotto tanítványát bízta meg. Föntebbi műitészek azonban e «megfoghatatlan» állításnak határozottan ellene mondanak.