Rationes collectorum pontificorum in Hungaria. Pápai tizedszedők számadásai. 1281–1375. (Budapest, 1887. Mon. Vat. Hun. I/1.)

Hiába menesztett a pápa 1332. évi márczius 18-án levelet KÁROLY királyhoz, — ki úgy látszik, csak oly módon volt hajlandó a tized-adó behajtásába beleegyezni, ha annak egy részét a pápa neki engedi át, — hogy őt küldött követei támogatására nemcsak a viennei zsinat által megszavazott tizedek, hanem a megürült javadalmak bevételeinek behajtásában is felhívja. Hiába írt néhány nappal ezután, április i-jén, ugyanez ügyben az ország összes püspökeinek s legkiválóbb főurainak, úgymint TAMÁS erdélyi vajdának, NAGYMARTONI PÁL országbírónak, LÁSZLÓ királyi lovászmesternek, JÓB macsói bánnak, DONCH zólyomi, DEMETER trencséni, PÁL szatmári, MIKLÓS pozsonyi és ISTVÁN pilisi comeseknek;

1 a tizedszedés megkezdésére KÁROLY király nem adta meg az engedélyt. A király, hihetőleg a pápa említett levelének vétele után, PÁL nándorfejérvári püspököt küldé a pápához, hogy őt fentérintett feltételének elfogadására bírja. A követ szerencsével járt el küldetésében. A pápa 1332. évi junius i-jén kelt két rendbeli elhatározásával megengedé a királynak, hogy úgy a megüresedett egyházi beneficiumok jövedelméből, mint a tizedekből befolyó összeg harmada az övé legyen; e pénzt azonban a király csak országa és a kereszténység védelmére fordíthatja a hitetlenek és eretnekek ellenében. A pápa ez elhatározásáról a két követ is kapott tudósítást.

2 Ettől az időtől kezdve a király részéről, kinek érdekében volt, hogy a befolyó tized mennél nagyobb összegre rúgjon, nem történt több ellenvetés a pápa küldötteinek működése ellen. Megadta magát a papság is. A két követ békén megkezdhette munkáját, s a pénzbehajtás kedvező lefolyásáról tudósíthatta a pápát. Ennek tulajdonítható azon köszönő levél, melyet a sikeres eredményért 1333. évi november 24-én a pápa intéz a királyhoz, az ország két érsekéhez s a zágrábi és váradi püspökökhöz.

5 A tizedszedés rendes menetét, hihetőleg az 1334. év folyamán, megzavarta a pápa egyik küldöttének, RAYMUNDUS de BoNOFATO-nak halála,

4 mely, úgy látszik, Esztergomban következett be, mert az ottani domonkosok templomában temették el.

5 Nagy zavart okozott ez úgy az általa gyűjtött pénzekben, mint általában az általa vezetett számadásokban és jegyzékekben. Mint biztosan következtethetjük, a követek megoszták maguk 1 Theiner, Mon. Hung. I. 550—551. 1. 2 Theiner, i. m. I. 553—555. 1. 5 Theiner, i. m. I. 591—592. 1. 4 1333. nov. 24-én még életben volt, vagy legalább halálának híre nem jutott el Avignonba, mint ezt a pápának most idézett köszönő levele tanúsítja. Utódját, Jacobus de Lengrest, mint XII. Benedek pápa egy oklevele bizonyítja (Theiner I. 606. 1.), még XXII. János pápa bízta meg a magyarországi nuntiussággal. Minthogy pedig XXII. János pápa 1334. decz. 4-én halt meg: Raymundus halála napjának 1333. november hava és 1334. decz. 4-ke közé kellett esnie. 5 L. alább 404. 1.