Rationes collectorum pontificorum in Hungaria. Pápai tizedszedők számadásai. 1281–1375. (Budapest, 1887. Mon. Vat. Hun. I/1.)

Hiven az egyháznak hagyományos gyakorlatához, melylyel századokon át a nemzetek történetének nem csak egyik lényeges tényezője, hanem annak feljegyzője s megirója is volt, mi nélkül egész korszakok története nem jutott volna ránk; s valamint a történelmi tanulmányokat mindenkor oly buzgón ápolta körében, hogy keleten és nyugaton általa képeztettek a nemzetek első történetírói; és ezzel egyszersmind a polgárosodásnak s felvilágosodásnak szövétneke, az igazságnak erős oszlopa is védve lőn; — ugy ezen hivatását vélte követni jelenleg is ez újabb korszakban a történelem nagy virágzása és tévedései közt, feltárva a kutatás számára kéziratai felhalmozott nagy kincsét. Az új forrás megnyitását méltóan jelezhette a vatikáni gyűjtemények tanulmánytermei egyikében elhelyezett XIII. LEO arczképe következő feliratával: LEO XIII. PONT. MAX. HISTÓRIÁÉ CONSULENS TABULARII ARCANA RECLUSIT ANNO MDCCCLXXX. A szent szék ezen nemes szándéka és nyilatkozata annál inkább ösztönözhetett minket is igyekezetünkben, hogy ez óhajtásnak részünkről is megfelelve, a korunkban annyiszor eltorzított történelmi igazságnak ez alapos kútfő-munkálatok által tanúságot szolgáltassunk. Ez által egyházunk iránti kegyeletet kedves hazánk szeretetével fűzve, e szent szövetségben kivántunk ezzel is a gyermeki hűség és kegyelet érzetének és kötelmének méltón megfelelni. Az itt közlött pápai okmányok, követi diplomatiai jelentések s utasítások legvilágosabb tanúságai egyszersmind nemcsak a szent szék magasztos erkölcsi hivatásából kifolyó azon gondoskodásnak és ápoló szeretetnek, melylyel hazánknak annyiszor fenyegetett állását és helyzetét felkarolta; hanem nemzetünk ama bizalmának és hűségének is, melylyel a szent szék iránt e közt viseltetett. A mint nemzetünk az egyháztól Rómából vette hitét és tanítását, polgárosodását és műveltségét; úgy magának a magyar állam- és királyságnak megalakulásában a sz. széknek épen úgy főrésze volt, valamint országunk önállása és függetlenségének a nyugati és keleti görög és római birodalmak közt fentartásában. Mert ebben a szent szék mindenkor a legfőbb tényezők egyike volt. Valahányszor fenállásunk veszélyben forgott, mindig első sorban védte azt bölcs tanácsával és döntő befolyásával, hatalmas szövetségével, készséggel nyújtott költséggel vagy tetemes hadaival is.