Thallóczy Lajos–Áldásy Antal: Magyarország és Szerbia közti összeköttetések oklevéltára 1198-1526. (Budapest, 1907. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 2.)

LIV ψ |κΐ» Xfkícj Τ Λ ΙτΛ ΚΛΓΟΒί· II |

\f» lj <;ΤΟ.Λ*Κ · [BCHI.Ih CfiC

.1 j IC Μ II no [λ] ;ιι [λκϊιο] jeouoTi» cT

?<j

>[aiih] vagyis f [vh hris]ta b(o)ga bl(a)gové(ni) i [hri] stolub(ivi) [vsémb] srbljemh podunaviju despoti. Steffanb] Magyar fordításban : τ A Krisztus Istenbe hivő és Krisztust szerető az összes szerbek és Podunavije (Dunamellék) deszpotája István. A kétfejű sas magában is előfordul Lázárevics István gyűrűs pecsétjein, így az 1424 jún. 15-iki oklevelén, melynek papirfölzetű pecsétjén eltörlődött kinyomatban a kétfejű sast látjuk. Lázárevics István ez évet megelőzőleg más gyűrűs pecsétet használt. A Kállay-levéltárban őrzött 1417ből származó oklevelein vörös viaszba nyomott gyűrűspecsétjein ugyanazt a pecsétképet találjuk, a minőt Brankovics György alább közölt két pecsétje mutat. A kétfejű sas bizanczi eredetű, a deszpotátus igényczímere, s ennek az alapján ment át a mai Szerbia czímerébe is. A 2. és 3. ábra Brankovics György deszpotának két gyűrűs pecsétjét mutatja. A pecsétkép jobbra néző csőrsisakot mutat, melynek takarójába egy pár bölényszarv van illesztve. Mindkét pecsét átmérője 21 cm. a pecsétképet illetőleg mindkettő megegyezik egymással. Tartalmilag megegyezik a két pecsétkörirat is egymással, csak az írásban van eltérés; a míg a 2. számú pecsétkörirat: 2. ábra. 3. ábra. •f rjin. AecnoTh rsftrh f g(ospo)d(i)ni> despoth gurgh addig a 3. számú pecsét a következő feliratot mutatja: ψ nib ,\€ciioti> rioprb f g(ospodi)nb despoji. gjurgh