Thallóczy Lajos–Áldásy Antal: Magyarország és Szerbia közti összeköttetések oklevéltára 1198-1526. (Budapest, 1907. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 2.)
1450 márcz. < 23. i j ] 1 i ( i i C 1 í i c i É C 1 t I c < apostoli legitime perdurandas domino regi fideliter rescribatis. Dátum Bude septuagesimo die termini prenotati, anno domini M° CCCC 0 quinquagesimo. Eredeti, papir, vízfoltos, zárlatán pecsét nyomával. Lelesz, actorum anni 1450. No. 44. CCXXVIII. Szendrő, 1450 ápr. 21. Brankovics György rácz deszpota Kállai Lőkös Jánosnak. Csodálattal értesült, hogy az országtanácsban nem szólalt fel azon vádak ellen melyeket Hunyadi János kormányzó fogsága alkalmából ellene felhozott. Fenyegetődzik, hogyha megtámadják, az okozott károkért nemcsak elégtételt szerez, hanem minden elvett csirkéért egy emberfejet fog követelni. Georgius dei gratia regni Rachie despotus ac dominus Albanie etc. Egregie vir fidelis nobis dilecte. Noveritis nos intimata yestra nobis transmissa ad plénum intellexisse, de hoc autem }uod nobis sribitis, quod dominus gubernátor super nos iam n sede regnicolarum ob causam captivationis per nos eidem llate sententiam explesset seu excepisset, de vobis tediose mdientes ammiramur, quod quam ob rem vos coram preiictis regnicolis eidem tunc non contradixistis, cum tamen /os bene nostis, quod nos super omnibus eidem tunc illatis ib eisdem regnicolis literas expeditorias habuimus, ymmo ít de presenti habemus, quod quicquidem eotunc eidem ntulimus, iuste ac debite fecimus. Quod autem nos avizatis immonentes quodammodo, quod cum eodem pacis tranjuille fedus inire deberemus, quasdam scilicet nobis minas ngerentes in eo, quod ipse ad has partes nostras cum >entibus bellicosis Bohemis scilicet et Polonis ac aliis nati)nibus condescendisset ob hoc puta, quod si nobiscum jacem tranquillam habere valuerit bene quidem, sin autem unc in regno nostro dampna ac devastationes et spoliatioíes aliquas facere pretenderet, quod dictum vestrum minimé lut penitus nos perterruit, quia si ipse in dicto regno nostro lampna aliqua seu devastationes fecerit, scire a certo pote>tis, quod nos non solum pro maioribus dampnis nostris,
