Thallóczy Lajos–Áldásy Antal: Magyarország és Szerbia közti összeköttetések oklevéltára 1198-1526. (Budapest, 1907. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 2.)

medius ingerendo, multaque militie et strennuitatis exercitia ad visum nostrum exhibens maiestati nostre se gratum reddidit et acceptum ..." Eredeti, hártya, alján rányomott pecsét töredékeivel, M. N. M. Sombory cs. lt. CCXIII. H. n., 1444. júl. 3. Brankovics György rácz deszpota, a maga és a családjabeliek nevében Hunyadi János erdélyi vajdának és fiainak Lászlónak és Mátyásnak hálából, a miért Hunyadi János őt országa nagy részébe ismét visszahelyezte, magyarországi birtokát, Világosvár várát, tartozékaival együtt átengedi. Fejér: Genus etc. 71. és Comm. hist. 83—86. — Hiányosan Katona: i. m. XIII. 269. Szerb fordítása Ljetopis Matice srb. 73. k. 68—73. és 87. k. 76—81. CCXIV. Piotrków, 1444. aug. 26. A lengyel rendek Ulászló magyar és lengyel királynak. Emlékeztetvén őt arra, hogy a rendek beleegyezésével fogadta el a magyar királyságot, a kik ugyan nagyon jól tudták azt, hogy két oly tág királyság, mint Lengyel- és Magyarország egy kormányzat alatt nehezen igazgatható, mindamellett beleegyeztek, egyfelől mint keresztények, másfelől azon meggyőződéstől vezettetve, hogy ha Magyarország elesik, a török a lengyelek szomszédja lesz. Midőn most a török annyira megaláztatott, hogy követeket küldött, kiknek útján békét kér, akár bizonyos időre, akár örökre kötendőt, felajánlja Ráczország, Albánia és egyéb, Magyarország királya által valamikor birt földeket, 24 jeles várral, ezek közt Galambóczczal, melyet vissza akarnak adni, a foglyokat elereszteni és százezer aranyat fizetni s a király szolgálatára 25,000 fegyveressel állani, hálát adnak az Istennek és tanácsolják, hogy e feltételeket fogadja el. Annyival inkább kérik ezt, mert a tatárok Oroszországban és Podoliában pusztítanak s a birodalom belső állapotai is kívánják jövetelét, a mibe, úgy hiszik, a magyar rendek méltányosságból is beleegyeznek. Wiczniewsky: i. m., V. 352—358. ccxv. Vári, 1446. febr. 9. Hunyadi János mint nándorfejérvári kapitány czímezi magát. Balajthy: Munkács, 172—173.