Thallóczy Lajos–Áldásy Antal: Magyarország és Szerbia közti összeköttetések oklevéltára 1198-1526. (Budapest, 1907. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 2.)

mindé kiváltságokat, különösen a vám fizetését illetőleg nem respektálták, mutatják II. Ulászló királynak oklevelei 1492. júl. 13-áról, melyben Pakosi Albertnek és Földvári Zivkor Jánosnak megtiltja, hogy Keve városnak lakosaitól bárminemű adót vagy vámot szedjenek és 1511-iki oklevele, melylyel a földvári révészeket maga elé idézi, hogy számot adjanak abbeli eljárásukról, hogy Keve város lakosaitól erőszakkal vámot követeltek. 1503. aug. 18-án a várost Anna királyné erősíti meg a határában fekvő halastó birtokában. Ulászló király egy 1465. aug. 29-iki oklevelében egy, a város és Újfalvi Imre királyi kürtös közt fennforgó határvillongási pörről tesz említést. Magános részről Beckensloer János esztergomi érsektől nyert a város kiváltságot, ki 1475. máj. 18-iki oklevelével a polgárokat, a Mátyás királytól nyert kiváltságok alapján, az érseki birtokon mindennemű adó és vám fizetése alól fölmenti. Mindez okmányokat 1. Magdics idézett munkájában. — Bálványos, Keve és Szkronoveczre nézve 1. Pesty: E. V. I. 374., 380. és 398. A ráczok betelepedésére nézve 1. még Vitkovic : Kritikai pillantás a szerbek történetére Magyarországon (szerb nyelven Glasnik 1870. 1 — 176. CCII. H. n., 1441. szept. 7. A budai káptalan előtt Brankovics György, rácz deszpota, a maga és családja nevében Zolnik várát, Charancza, Boborma, Thevcsak, Szerdahely, Csütörtökhely, Világosvár, Siri. Galsa, Meszt, Aranyág, Zalánkemén, Olczár, Garafalva, Becse, Újfalu, Szentkirály, Boldogasszonyfalva, Szentendréd, Vegenye, Geschida, Araka, Bonczalhida, Becskerek, Temes, Nyilasz, Csongrád, Aradi, Csereg, Pétervár, Szentpéter, Arculith, Perlek, Asszonyfalva, Peczér, Thur és Tiszavarsány birtokokat, tartozékaikkal együtt rokonának, Veronai Bírini Pálnak engedi át. Fejér: C. D. X/5. 362—364. — Thurnschwein János: De rebus metallicis cz. kézirati munkájából 1412. év alatt U. az X. 5. 502—504. 1422-re. Bárány, Torontál vármegye hajdana II. 8 — 9. 1422-re teszi. A budapesti egyetemi könyvtárban őrzött Pray-féle gyűjtemény IX. k. 25. sz. alatt ez oklevél kelte 1442-re van téve. A kelet, 1441-et illetőleg, hibás, mert Csánki, Magyarország tört. földrajza I. k. 722—723. 1. szerint Világosvárát 1439-ben nyerte Brankovics György Alberttől, de már 1441ben I. Ulászló király Maróti Lászlónak adományozza. Az oklevél hitelességéhez szó fér.