Thallóczy Lajos–Áldásy Antal: Magyarország és Szerbia közti összeköttetések oklevéltára 1198-1526. (Budapest, 1907. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 2.)

lindvai Bánfi István és a Marczali Imre közti pörben M. O. D. L. 13206 sz. — jún. 24. a Rozgonyiakköztipörben , M.0. D. L. 13210sz.— jún. 25. a Semsei Frank és László és a Markusfalvi Jakab és társai közti pörben, M. 0. D. L. 13212 sz; — és jún. 26. a Nyulakszigetén fekvő apáczakolostor ás a Belchi Ferencz és társai közti pörben, u. o. M. 0. D. L. 13213 sz. cxc. Buda, 1438. jún. 23. Albert király Garai László mácsói bán és liptói főispánnak, tekintettel a saját és az apjának, Miklósnak, főleg a mácsói bánságban a ráczok és törökök ellen szerzett érdemeire, valamint arra, hogy atyja vejét, Lázár szerb despotát, a magyar király iránti hűségre visszavezette és végül mindkettőnek főleg a törökök ellen szerzett érdemeire, a Valkómegyében fekvő Mikola, Boró, Zavalyaszeg, Lovász, Polgár, Somogy, Ireg, Bakófalva, Naskfalva, Újfalu, Városi, Vadakai, Pulya, Urbánfalva, Andrásfalva, Péterke, Gátfalu, Hedre, Hatisa Tekalfalva, Árpaszó, Dukincz máskép Farkastorok, Kaza, Musoja, Dombó, Milkfalva, Zaskocz, Kerisfalva, Pálfalu, Racsa, Hronafalva, Csalafalva, Bogdánfalva, Ivánfalva, Madaras, Lipcsefalva, Kis- és Nagy-Lipócz, Pardics, Asszonyfalva, Poszhocz, Halmos, Lider, Hárságy, Pelkámfalva, Usojafalva, Kosárfalva, Gyobafalva, Marja, Monyorós, Szentmárton, Szenttamás, Bagafalva, Ivonviz, Vatincz, Zatnicza, Palibolcz, Viskolcz, Filipocz és Bagyincz birtokokat adományozza. Fejér: C. D., XI. 82. a birtokok nevei nélkül. Ezek az eredetiből vannak közölve, mely hártyán, papirfölzetű pecséttel, M. O. D. L. 13208. sz. a. — A Kaprinai: Hungaria Diplomatica, I. 360. és Fejér: C. D., X. 1. 565. és 595. 11. közölte,"ugyancsak a Garai családot illető oklevelekben a Garaiak ráczországi érdemeiről szóló rész az itt közölttel majdnem szóról-szóra megegyezik. CXCI. Buda, 1438. júl. 23. Albert király Bazini Szentgyörgyi Miklós fia György, visegrádi várkapitánynak, a korlátkői várhoz tartozó pozsonyvármegyei Zsomolya helységet, mely Bolondóczi Stibor magvaszakadása folytán a Rozgonyiak kezére szállott, adományozza. Az oklevél nevezett Györgynek a galambóczi vár ostrománál szerzett érdemeiről a következőképen emlékezik meg : „ . . . . eo tempore, quo idem condam dominus Sigismundus imperátor, instaurato suo valido exercitu, castrum Galambóez, erga manus sevissimorum Turcorum, crucis