Thallóczy Lajos–Hodinka Antal: A horvát véghelyek oklevéltára 1490-1527. (Budapest, 1903. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 1.)

kellett egyeznie az egyházi kincsek (clanater) eladásába (1. a CDXVII sz. ir.). 1526-ban az augsburgi birodalmi gyűlésre távozott Ferdinánd Speierből a rendesnél nagyobb sereg fogadására utasítja az alsó-ausztriai kormánytanácsot, a melynek fővezérévé Jurisics Miklóst nevezi ki (1. a CCCLXIX sz. ir.); Katziáner pedig rendeletet kap, hogy 500 horvátot fogadjon zsoldba, mint e csapat óbestere. A mohácsi csatavesztés után Katziáner úgy látszik utasítást kapott, hogy horvátjait a télen át is tartsa meg és Bihács környékén teleljen, de a horvátok vonakodtak a csekély zsoldért olyan sivatagban táborozni (1. a CCCLXVIII sz. ir.). Az év végén a török ellen fölállított osztrák sereg fővezére, Jurisics, és alvezérei, Katziáner és Puhler János, Ferdinánd meghagyására tárgyalni kezdtek a horvátországi fő- és köznemességgel, a melyet a közös érdek úgyis mindinkább a Habsburgok hatalmi körébe vont. Ez adja meg a czetini királyválasztás magyarázatát. A következő 1527. évben Zengg és Klissa kapitánya, Krusics Péter, Ferdinánd ügyes fiumei kapitányának, Apfalter Jánosnak a közvetítésével már az év derekán leteszi a hűségeskűt Ferdinándnak, mint magyar királynak a kezébe s beereszti a Dürr kapitánysága alatt álló 150 főnyi osztrák csapatot (1. az DXXIV, DXXXIII és DXXXIV. sz. ir.). A két horvát bán alatt álló Bihács átvétele azonban nem ment olyan simán. Ferdinánd Pozsonyba küldött tanácsosai, Rauber Gáspár laibachi püspök

1 és Pemphlinger János, hosszas alkudozás után megegyeztek ugyan Battyány Ferencz bánnal a föltételekre nézve, a melyek alatt Ferdinánd pártjára áll és Bihácsot is átengedi neki, mint magyar királynak (1. a CDLXV. sz. ir. a 607 1.), de Szvetacski bihácsi várnagy nem engedte be a Puhler J. vezérelte, külön e czélra fogadott osztrák csapatot. Csak hosszas tárgyalás után 1528 közepén sikerült Ferdinándnak Bihácsba állandó osztrák őrséget vetni (1. a II. köt.). Es ezzel nyilik meg a régi horvát véghelyvidék tulajdonképi okmánytára. 1 Eletirata éppen most jelent meg Radics P.-tól«Öst.-ung. Revue»-ben.