Thallóczy Lajos–Hodinka Antal: A horvát véghelyek oklevéltára 1490-1527. (Budapest, 1903. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 1.)

Magától értetődik, hogy oklevéltárunkba csak tárgyunkra vonatkozó iratokat vehetünk föl. Vannak azonban olyan iratok is, főleg a különféle jelentéseket tartalmazó levelek, a tart. gyűlések iratai, stb., a melyekben tárgyunkon kívül eső, azzal össze nem függő ügyekről is van szó. E részeket még kivonatban adni sem látszott előttünk czélszerűnek, hanem legalkalmasabbnak véltük egyszerűen elhagyni őket. Tettük pedig ezt olyformán, hogy az eredeti szöveg egyenes szólásformáját megtartva, a kihagyást vagy . . . stb.vel vagy egy-egy sor kipontozásával jeleztük, pl. : az 53, 83, 133 stb. 11. Olykor azonban tájékozásul mégis szükségesnek tartottuk az elhagyott részek tartalmát pár szóval megjelölni, pl. a 29, 37, stb. 11. A másutt már közölt iratokat, a melyeket fontos tartalmuknál fogva föl kellett vennünk gyűjteményünkbe, csak regesztában közlünk. 3. A mi a pontozást illeti, Stieve alapelve: «Grundsátze», VII. «In Actenstücken ... ist die Interpunction sinngemáss zu gestalten,» jelen kötetünk néhány iratában, de főleg a későbbi kötetekben előforduló végvidéki katonák barbár németséggel irott leveleiben, folyamodványaiban helyenként minden igyekezetünk daczára is alig volt keresztülvihető. Pl. Stubenberg Gáspárnak 1522 ápr. 21-én (1. az LV. sz. a.), vagy Katziáner Jánosnak Ricsán Bernát helyettes fővezérhez 1524. jun. 23-n (1. CCXXI1. sz. a.) vagy még inkább a németül írni sem tudó Jurisics M. fővezérnek Lamberg József krajnai főnökhelyetteshez 1526. nov. 12-n (1. CDXXXIV. sz. a.) irott leveleik helyes értelmét kivenni s ehhez képest valamelyes pontozást eszközölni, alig lehetséges. A pontozásra vonatkozó szabályzat 4 további pontjában Stieve a következő utasítást adja: «Um bei sehr langen und verwickelten Satzbauten Verstándnis und Überblick zu erleichtern, sind folgende Massnahmen anzuwenden : 1. lange, einander gleichgeordnete Nebensátze werden durch Sírichpunkte von einander getrennt; 2. ein sehr langer Vordersatz wird von seinem Nachsatz durch einen Doppelpunkt geschieden ; 3. die Bindewörter und Zeitwörter, welche den Satzbau beherrschen, werden durch gesperrten Druck hervorgehoben, és 4. Einschaltungen. welche den Satzbau stören oder