Thallóczy Lajos–Barabás Samu: A Blagay-család oklevéltára. Codex diplomaticus comitum de Blagay. (Budapest, 1897. Mon. Hung. Hist. Dipl. 28.)

főhijával vagyunk, hogy 1867 óta történeti kutatásunk óriási lendületnek indult, de a levéltártani szempontoknak megfelelő methodikus kutatásnak még csak az elején vagyunk. A levéltárakat alakulások, beosztások, a családi leszármazás szempontjából kell vizsgálnunk, s ha mindez megállapítható, csak akkor tudjuk, hol s mit kutassunk. S e részben bizonyos korlátokat kell szabnunk, ha meg akarjuk állapítani, hogy mit értünk a családi levéltár fogalma alatt. Családi levéltár alatt értjük az 1848. előtti értelemben vett nemes családok okleveleinek s okiratainak gyűjteményét, és pedig ide sorozzuk: 1. a rájok vonatkozó birtokjogi okleveleket bárhol legyenek \s

y 2. a családra s egyes tagjaira vonatkozó közjogi, közszolgálati jellegű okleveleket s okiratokat, bárhol legyenek is, 3. a család egyes tagjaihoz intézett leveleket, bárhol legyenek is. A család egyes tagjaitól másokhoz intézett levelek azonban— a mennyiben fogalmazatnk nincs meg — annak a családnak alkotják a levéltári tulajdonát, a melyhez, vagy a melynek egyes tagjaihoz intéztettek. Az oklevéltár-publicatióknál e szempontok irányadók. A mennyire módjában áll a kiadónak: a család minden ágának levéltárát kell kikutatnia, ezeket — a históriai és családtani értékhez mérve — teljesen publikálni. A másokhoz intézett levelek felkutatása is kötelesség ugyan, de itt már nem érheti a kiadót az a vád, hogy nem adott mindent, a mi valaha, ennek vagy annak a családnak a tagjától eredett. Vegyük csak gyakorlatilag a délvidéki, jelesül a horvát családokat, melyeknek levéltárai eredeti helyekről másfelé kerültek s a történeti eseményekkövetkeztében szerteszét kallódtak.