Thallóczy Lajos–Barabás Samu: A Blagay-család oklevéltára. Codex diplomaticus comitum de Blagay. (Budapest, 1897. Mon. Hung. Hist. Dipl. 28.)

ország ellen való tüntetésnek értelmezhető.

1) Tekintetbe véve már most, hogy Berthold a kérdéses időben (1180—1204) a meichaui (Michow) várnak s földjeinek birtokosa,

2) mely kétségtelen magyar területen feküdt, teljesen érthető a határvillongás. Egyfelől magát Bertholdot lehetne egynek venni Alberttel a »nobilis de Teuthonia«-val, kit III. Béla nem isméiéi s csak bitorlónak tart. A villongás évére is támpontot nyújtanak az oklevelek, a mennyiben a dalmát herczegi czímet 1195 viseli, tehát III. Béla halála előtt még egy évvel. 1194 derekán nevezte ki Béla akkor hűsz éves fiát, Imrét a szlavóniai részek kormányzójává, a ki akkor alig is ismerhette a viszonyokat, mikor a háború kitört Ámde e feltevésnek az a gyöngéje, hogy Bertholdnak s Albertnek az ugyanazonosságán alapúi, erre pedig nincs bizonyítékunk s teljes jogosultsággal vethetné fel valaki a kérdést, hogy Imre az istriai őrgrófot, quidamnak s következetesen Albertusnak nevezi, továbbá azt, hogy Albert s Berthold nem synonym nevek. Goriczai István akcziója mindazonáltal 1195-ben történt, mint az oklevelekből láttuk, rövid idővel III. Béla halála előtt. Győzedelme kihatott Bertholdra, mert hisz 1195 után ez nem bitorolja többé a dalmát herczegi czímet, valaminek kellett történni. Berthold, Frigyes császár kedves embere, kinek a Balkánig elért a befolyása.

3) S mégis letett e czímről. Berthold további magatartása is igazolja, hogy e vitás terület okáért kitört súrlódásoknak véget akart vetni, ezeknek a záró köve később az a körülmény, hogy leánya Gertrúd III. Béla kisebbik fiának lett a felesége.

4) Összevág ezzel még ') Oel'ele szerint Berthold III. Frigyes császártól kapta a czímet, nem III. Bélától. Ez úgy is van. A mit a 72. 1. a morlákokról ír, helytelen. 3) Hainricus marchio (a fia) Istrie ad requisitionem episcopi Frising. donat 50 mansiones sub castro Michow eccl. Fris. Anno 1204. Fontes rer. Aust. II. 31.126. 3) Egyik leányát 1190. IV/23. leányát Nemanja zsupán Tihomil fiával eljegyezte, s részt vett az 1189. keresztes hadjáratban. Oefele i. m. 168. R. 389. *) Oefele azt hiszi, hogy a dalmácziai czím elhagyása ezzei függ egybe. Hogy Endre mikor vette el Gertrudot, nem tudjuk, de semmiesetre sem akkor. Oefelét használta Pauler is Az Arp. tört. II. 42. 1. s 32. sz. j.