Thallóczy Lajos–Barabás Samu: A Blagay-család oklevéltára. Codex diplomaticus comitum de Blagay. (Budapest, 1897. Mon. Hung. Hist. Dipl. 28.)

bizonyság a mellett, hogy László nem a régi Szlavónia ellen kelt hadra. Mert, hogy Gercse (Gurkfeld) a horvát királyok birtoka lett volna, azt eddig még nem vitatta senki. Ezt elismerik, de azt állítják oda hypothesisül, hogy László valószínűleg Zsófiának, nővérének, a krajnai őrgrófnénak adta e területet hozományúl fiai: »11. Poppo, II. Ulrik és Burkard részére.« Ebből magyarázzák, hogy Landstrass, mint a karniolai grófok magánbirtoka, az andechsi grófokra, a Bogenekre (az Arcok ősei) s a karintiai herczegek kezére jutott házasság útján, 1141-ben pedig a Sponheimi grófokra szállott. Mindebből azonban csakis az következik, hogj^ a mai Krajna felé a határ ingadozott, vagyis Magyarországnak oly »in confinio« területével van dolgunk, mely az indago vonalon, a gyepükön túl feküdt. Az indagok, a gyepűk rendszere, melyet telepedési tanúlmányaiban legelőbb Hodinka Antal barátom vetett föl,

1) elég fontos, hogy e tanulmány keretében is alkalmazzuk, s vele az ő prioritását dokumentáljuk. Megszólaltatjuk őt magát: »Az országot a határon (limites regni, a lengyeleknél granities) az Árpád ház idejében indagokkal, gyepűkkel védelmezték, melyet rendszeresen alkalmaztak, a mennyiben a határ indago val, gyepűvel — sövény nyel ellátott árokkal volt körülfogva, még pedig, úgy látszik, egész kerületén.

2) Ott, a hol ezen a gyepűn át út nyilt a külföldre, kaput (porta custodia) vágtak, s a közlekedés csak ezeken a kapukon át történt. E kapukat külön katonaság védte (spiculatores).

3) Mint országvédelmi vonalnak nagy jelentősége volt. Gyepűt hányni tartozott a várnépség, Lengyelországban pedig az adózó nép külön adót fizetett erre a czélra (stroza). Reánk nézve e gyepűvonal pontos meghatározása nagy fontossággal ') Ezt a szellemes eszmét alkalmazta Karácsonyi János azután Erdély és a honfoglalás czímű figyelemre méltó tanulmányában. 3) Erdély felé nem ismerjük még teljesen és a déli határon, a Száva, és a Duna mentén, is csak egyetlen egy adatunk van reá : »indago Budina, quae est Raciae« 1249-ben, Cod. Arp. VII. p. 298. 3) Őrségnek mondják az okmányok. Az őrség külön szervezettel bírt. Eddig két külön őrséget ismerünk.