Thallóczy Lajos–Barabás Samu: A Blagay-család oklevéltára. Codex diplomaticus comitum de Blagay. (Budapest, 1897. Mon. Hung. Hist. Dipl. 28.)

némely várjobbágyok Vodicsa miatt panaszt emelének, egy másik arany s egy harmadik viaszpecsét alatt kelt kiváltságlevelében megerősítette. Ily alapon végleg elutasíttatának a felperes várjobbágyok s a Babonekék birtokjoga hiteles levelek alapján elismertetett. Kitűnik ebből, hogy Imre királynak aranypecsétes oklevele tényleg megvolt a XIII. században, tény az is, hogy IV. Béla király az eredeti alapján azt újabb aranypecsétes levelében megerősítette, s a család mind a kettőt a landstrosti (landstrassi) cistercita kolostorban deponálta, minthogy a topuszkai cistercita apátságot csak később alapítá (1205) II. Endre, Nem lehet tehát kétségünk, hogy a Béla herczeg kiküldöttei az 1269-ben tényleg létezett oklevelet csakugyan látták. E két hiteles bizonyság kétségtelenné teszi, hogy az áloklevél szerkesztője ezekből dolgozott, s hogy dokumentált ténynyel van dolgunk. Magából a dokumentált eseményből azonban csak akkor vonhatjuk le a következtetést, ha annak összes körülményeit kellőkép megvilágosítjuk. Az áloklevél leírását egybevetvén IV. Béla megerősítő oklevelének föntebb közölt illető vonatkozásával, két körülmény tűnik föl. » Az egyik, hogy IV. Béla elbeszélése rövidebb, de világosabb, míg az áloklevél szerzője több oly adattal bővítette meg a narratiót, a mire nyilván szüksége volt. A másik, hogy IV. Béla minden czikornya nélkül nevén szólítja a vodicsai föld adományosát, míg az áloklevél szerzője épen e körülményt kívánja a származás szempontjából jobban magyarázni s ebből folyik azután, hogy ha elbeszélését elemezzük, egész sorozatára akadunk az ellentmondó, a tényekkel nehezen megegyeztethető vonatkozásoknak. E czélból összezavarta a tradicziót a tényleg létező valódi oklevelekkel s II. Endre 1218-iki áloklevelére támaszkodott. (Oki. II.) IV. Béla Imre király valódi okleveléből kivette a lényeget, mely abban foglalható össze, hogy Goriczai István (Stephanus de Goricha) egy hatalmas német embert: Mihovoi Albertet (Albritzum de Micho, Albrich-Albrecht), a ki a szlamá