Thallóczy Lajos–Barabás Samu: A Blagay-család oklevéltára. Codex diplomaticus comitum de Blagay. (Budapest, 1897. Mon. Hung. Hist. Dipl. 28.)

CXLIII ízű méltóság.

1) Érezték a török ellenében való országos öszszetartás szükségét, ezért kívánták Egerváry Lászlót megtartani báni méltóságában. Corvin János ugyan nem érte el a szerződésileg kikötött boszniai királyi czímet, hanem meglett Szlavónia duxának »isten kegyelméből«. Csakhogy a sziavonok jobban járnak vala, ha egyenesen az istenhez fordulnak, mert szegén}

r Corvin János rajtok nem sokat segíthetett. Az egyébképen jólelkű ifjűt sajnálhatjuk, de sorsának épp az volt a balvégzete, hogy ez időben erre a forrongó területre került, a honnan a szó szoros értelmében kinézték, mert nem kellett az uraknak. Frangepánék valósággal ignorálták, nekik király kellett, vagy erős kezű bán.

2) Blagayék a Frangepánokkal mentek. Megnyugosznak Ulászló királyságában, rájok nézve minden egyébnél fontosabb, hogy miként védelmezik meg a török ellenében az országos határt. Mert a Boszniában immár gyökeres török kormányzat nagyon jól Ítélte meg s fel is használta Mátyás halálának a következményeit. Egyelőre nem törődtek a magyar határral, minthogy a végvárak, de leginkább Jajcza — bármily nyomorűságos is volt a felszerelésük — azoknak az elemeknek, melyeknek — mint a török forrás maga vallja — »csak élő és élettelen zsákmány szerzése« volt a czélja,

4) mégis űtját állották. Ezeknek a gazdagabb Friaulban s Krajnában jobb keresetök akadt, mint a modrusi, likai, korbáviai sziklás vidéken, az átjáró területen, ezért mindenkép azon igyekeztek, hogy megegyezzenek az ottani urakkal. Csekély fizetésért kínálkoztak, hogy nálok nem rabolnak, csak ne vegyék észre, mikor arra vonűlnak, s a várnagyok közül akadt is néhány, a ki ura beleegyezésével meg alkudott ezekkel a martalóczokkal. Ilyen apró csatározásokkal telt el két esztendő, míg Ulászló királysága közelismertetésben részesült. *) Mátyáskori D. E. IV. 272. »non vogliano per niente essere sotto a signore ni uno salvo alla santa Corona*. a) Schönherr Gy. : Corvin János élete. 190. 1. 3) Bonfini V/III. 554. 1493. elején Derencsényi Imre és Bajnai Bóth Endre a bánok. 4) Thúry J. : Török történetírók I. Szead-Eddin 176. 1. U i. KI H. 0 R SZ. LEVÉLTÁR j KÖNYVTÁRA