Thallóczy Lajos–Barabás Samu: A Blagay-család oklevéltára. Codex diplomaticus comitum de Blagay. (Budapest, 1897. Mon. Hung. Hist. Dipl. 28.)

tehát a Meichatiban lakó, vagy Meichaui Albert lakozék, kinek a birtoka Szlavónia mentén Podgoria és Gorichia, helyesebben Goricza határán terűit el. Ez a német szomszéd Béla király országa határait erővel bolygatta, embereket ölt, foglyokat vitt el, s a királyi birtokokat tűzzel-vassal pusztította. A midőn ez a király hallomására esett, fiát — Imrét, az adomány-levelet kiállítót — tizenkét hatalmas úrral egyetemben az erőszakoskodó Albert megfékezésére küldé. Még mielőtt azonban Imre ezt a meghagyást végrehajtotta volna, Béla királyhoz küldötteket meneszte ugyancsak a királynak s fiának Imrének nagytekintetű híve Miklósfia István. (Stephanus Nicoloti filius.) Az oklevél erről az Istvánról azt mondja, hogy a tengeren túlról az Ursini grófok és Róma városa szenátorainak nemzetségéből származott, kik a Laterani negyedben lakozának. Ezt a körülményt nevezett István valósággal bizonyította a király előtt. E családban bizonyos viszálkodások keletkezvén, ő Hermán goriczai grófhoz menekült a karantán földre, s annak leányát elvette feleségül István megösmervén a szlavóniai népeknek rablás okozta nyomorúságos állapotát, védelmöket elhatározta, hogy szolgálhasson vele a királynak s az országnak. Ezért kérte ki magának, azt a kegyet, hogy Albert ellen hadakozzék. Miután erre felhatalmazást nyert, nem csekély számú híveivel s nemzetségbelieivel nekirontott Albertnek s kemény, sokáig tartó tusában, melyben Istvánnak négy előbbkelő véle rokon vitéze, s hét nemzetségbeli fegyverese elesett, s ő maga is több nehéz sebet vett, ellenfelét meggyőzte, s arra kényszerítette, hogy a királytól bocsánatot s békét kérjen s arra hitet tegyen. Erre, valamint számos vitézi tetteire való tekintettel, a mikkel István boldogúlt atyjának Bélának hálás szeretetét biztosítá magának, a miért ez figyelembe véve »a Róma városa szenátoraitól való igazi és fényes származást«, »egyházi es világi főurainak tanácsából« — neki saját királyi czímerét, illetőleg jelvényét, s az Alsó-Szlavon részekben fekvő Vodicsa-földet adományozta, mely Szana- és Dubiczamegyékkel ért össze, illetőleg szomszéd ezekkel, s mely »teljes, igaz joggal« csak a királyt illette. Mielőtt azonban az