Thallóczy Lajos–Barabás Samu: A Blagay-család oklevéltára. Codex diplomaticus comitum de Blagay. (Budapest, 1897. Mon. Hung. Hist. Dipl. 28.)
az építőmester, a művész, az iparos, legmesszebbre azzal a nyelvvel juthatott az illető. Hozzávéve már most a geographiai összefüggést is, mely e területeket, jelesül a magyar tengervidéket az istro-friaul velenczei részekkel majdnem egységes jellegűvé tette, csak természetes, hogy a latin-római származást különbnek tartották minden egyébnél. Egyebütt Európában tudós papok kerítettek nagy feneket a classicus származásnak; ezen a tengervidéken azonban megvolt a köztudatban. Míg hazánkban a Szt.-István korában s a királyság első kezdetében bevándorolt űri népek egy emberöltő folytán nyelvileg, majd fajilag is magyarokká válnak, addig a Dalmácziában s Horvátországban úrrá lett bevándorló megtarthatta a maga eredeti nyelvét. A Guth-Keledek magyar földön urakká lévén, elszakadtak német környezetöktől, megváltoztak, a mint új hazájokban gyökeret vertek, holott a dalmát-horvát tengerparton a túlról jött idegen ugyanazt az elemet találta. Sőt a telepes horvát és szerb belföldi nép, ha tengerre kelt, vagy városba telepedett, eltanulta a nyelvet, s a hatalmasabb urak a horvátok közül társadalmilag ellatinosodtak s elolaszosodtak. A két elemnek: a szláv-horvátnak s a latin-olasznak az elvegyülése is megtette a magáét; a civilisáltabb, a magát jobbnak tartó elem mindig az olasz maradt. Ezekhez a természetes okokhoz járúl azután a genealógiai tradicziónak, s a legendának mondhatni idők folytán történő elkövesedése. Mily nehéz, sőt lehetetlen ma is, némely dogmává lett családi vagy nemzeti előítéletet a sajtó vagy a tanszék utján megszüntetni, annál nehezebb volt akkor az apáról fiúra szállott hagyományt csak kétkedéssel is fogadni. Minden családnak megvoltak a maga történeti házi hagyományai; a kiknek elmondották, azok vagy elhitték, vagy legföljebb közönyösen vették, vizsgálni nem vizsgálta senki. Nem is tehették volna a kétkedők, mert a családi szentélybe: a leveles házba nem eresztették be az ilyent. Ha aztán a családból valamelyik kivált: a fejedelmi kegy anyagi nyilvánulása mellett az előkelő származást is beléiktatták az adomán3 7ba. Bizonyítást nem kért senki, elég volt a tekintélyes emberek szava, s a köztudat.
