Thallóczy Lajos–Barabás Samu: A Blagay-család oklevéltára. Codex diplomaticus comitum de Blagay. (Budapest, 1897. Mon. Hung. Hist. Dipl. 28.)

tosabb okleveleket.

1) A mi az Árpádok korában csak ideiglenes hatalmi áramlatok közepette, néha tettleg, de jog ellenére megment, t. i. hogy a család független állást foglalt el a báni hatalommal szemben, azt a XIV. században utólag oklevélben ismertette el a család.

2) Ezt azonban már nem az öreg Duim eszközölte ki, hanem fia Miklós. Blagay Duimnak két fia: IV. Miklós (34) és III. János (33), s Miklós (34) ennek a fi

a p

éte

r (33^ kik a mago

k költségén, saját jól fegyverzett embereikkel, jószántokból vettek részt Lajos király vállalataiban. Miklós, aulae miles, nemes testőre volt a királynak. Vitézkedtek Zára első szerencsétlen ostroma alkalmával 1346-ben, elkísérték hadaikkal a királyt (1350. ápr. 15.) Nápolyba, kitűntek Canosa és Aversa ostrománál, (1350 jul. 1. — aug. 5.) hol megsebesültek s a János fia Péter és vele némely nemes atyafi vitéze is ott esett el. A király jutalmúl fejedelmi kiváltsággal ruházta fel őket s megerősíti II. Endre felmutatott — szerintünk utólag készült — oklevelét, melyben őket szabad ispánoknak, tehát kicsiben közjogi funkcziókat gyakorló, csak a királynak alárendelt hűbéreseknek jelenti ki. Ezen alapon tanácsa beleegyezésével új adomány czímén nagy előjogot adott az immár előkelőségében királyilag megerősített családnak, hogy ezentúl mentesek legyenek a királyi és országos hadjárat esetén az ingyenes szolgálattól, se király, se bán nem szólíthatja fel őket ingyenes hadi szolgálatra.

3) E kiváltság annyival jelentősebb, mert abban az időben történt, midőn Lajos király a Dráva-Száva közi, valamint a pozsegai s valkai addig jobbágyai után nyestadót fizető nemeseket

4) ugyanazon közjogi országos alapra fektette. mint a többieket.

5) Midőn a kir. hatalom teljessége ilyen kiváltságokat adott egyeseknek, addig, míg hűségökben meg') Oki. LXXXIV. 34. év múlva Károly király oklevelét, 1364. átírja I.ajos király. 2) V. ö. A tan. XXXIX. 2. 3) Oki. LXX. — Ezzel kapcsolatos az 1369L XXXVI. oki. Duim kérésére átírták az 1241. szep. 23. oklevelet is. 4) 1351. Decr. Lud. I. art. 32. 5) U. o. art. 11.