Kubínyi Ferencz: Oklevelek hontvármegyei magán-levéltárakból. Első rész 1256–1399. Diplomatarium Hontense. Pars prima. (Budapest, 1888.)

Záh Feliczián mesternek a visegrádi merénylet elkövetésében bűntársai valának — akasztófán lelék halálukal. Nem csekély érdekkel birnak azon nádori és országbírói ítéletek, melyek ezen gyűjteményben fölös számmal találtatnak s jogtörténelmünkre nézve sok becses adatot foglalnak magukban, bepillantást engedve a pörlekedés menetére, mely hazánkban Róbert Károly király uralkodásának idejében s különösen Pál országbírónak hivataloskodása óta törvények és törvényes szokások szerint lett szabályozva. Inris ordine requirente et regni Hungáriáé approbatissirna eonsuetudine» — ez volt az alapelv, mely az Ítéletek hozatalában irányadóul szolgált. A pörlekedő feleket a XIV. században már rendes ügyvédek képviselék, kik mindenféle furfangos fogásokkal éltek, hogy feleik ügyét megvédelmezzék s az ellenfél szándékát meghiúsítsák, C I rendes segédeszközül ezen czél elérésére a perhalasztásokat használván s ez nekik olykor oly jól sikerült, hogy a pörök több nemzedéken át is elhúzódtak, addig pedig alperesek a pörölt birtokok élvezetében maradtak. A pörök hosszúra nyújtásához gyakran maguk a bíróságok is nyújtottak segédkezet, a menynyiben hol a felek kérelmére, hol egyéb okoknál fogva gyakori halasztásokat engedtek. Érdekes példát nyújt mindezekre különösen két pör. mely mindkettő a Huntpáznán nemzetség tagjai közt játszódott le. Az egyiket SzuJjjji .híkő indítá meg, a Huntpáznán nemzetségből, ugyanazon nemzetségbeli Ráhói Kövér Miklós unokái ellen az iránt, hogy azon közös birto-