Ifjabb Kubínyi Ferencz: Árpádkori oklevelek 1095–1301. Pest, 1867.
eredeti szövegnek az úgynevezett conjecturalis kritika alapján való javítgatásában nyilatkozik, volt már elébb figyelmeztetve a magyar olvasó-közönség (Arpádkori új okmánytár I. köt., XXII—XXIII. 1.) ezen eljárást azonban, a mint általában igen ovatosan alkalmazandónak, s csak szűk határok közt megengedhetőnek tartom, úgy Névtelenünk szövegének visszaadásánál az utóiért eredményről Ítélve, szerencsésen alkalmazottnak nem találom. Az első kiadásban Endlicher a szöveg eredeti és sok helyütt hiányos helyesírását mellőzve, a correctebb latinítás szabályainak hódolt, s irályi tekintetben is az eredeti szövegben számosan előforduló s kétségkivül a kézirat másolójának tulajdonítandó hibákat s értelemzavaró fölcseréléseket helyenként maga az ere deti szerkezet értelme s az egésznek összefüggése nyomán kijavítgatta, mi által olvasóinak helyesírás 1 s irályi tekintetben hibátlan történeti művet, mint olvasó-könyvet kivánt nyújtani. S ez ellen, az elvet véve tekintetbe, kifogást épen tenni nem lehet. A kivitelre nézve azonban, nézetem szerint, helyesebben cselekedett volna Endlicher, ha javításait zárjelek közt az eredeti szöveg hiányos helyei mellé igtatta, s ily módon lehetségessé tette volna azoknak az eredeti szövegtől való könnyű megkülönböztetését, mit, úgy látszik, a szöveg végéhez csatolt jegyzetek által kivánt némileg elérni. De semmiképen sem érthetek véle egyet, midőn néhol a szövegen oly önkényes változtatásokat tett, melyek saját egyéni nézetén kívül egyéb alappal nem birnak, s a szövegnek egészen más értelmet kölcsönöznek, mint pl. mindjárt a be-