Fejérpataky László: Magyarországi városok régi számadáskönyvei. (Selmeczbánya, Pozsony, Beszterczebánya, Nagyszombat, Sopron, Bártfa és Körmöczbánya városok levéltáraiból.) (Budapest, 1885.)
A másik kettő, sajnos, csak töredék. Az egyiknek korával legalább tisztában vagyunk, de a másik érdekesebbnél, mely különben is nedvességtől annyit szenvedett, hogy elhalványult irása alig olvasható, meg vagyunk a kelet biztos meghatározásától fosztva. Mindkettő a kiadásokat sorolja föl rendetlen egymás utánban; de érdekes különösen a második, mely a város szükségleteire fordított öszszegek elősorolása után az erődít vényekre, falakra, árkok ásására stb. költötteket részletezi; e tekintetben, a mi minálunk különösen az építési számadások ritka voltát illeti, valóban ritkítja párját. E datálatlan töredék íratási idejének meghatározására tán a benne említett »junge chunig« (149. 1.), a ki I. Ulászló lehet, ós az egyszer megnevezett Farkas László (152. 1.), mely nevü bírája ép ez idő tájt, 1440-ben volt Budának, x) adhat némi útmutatást. A városi levéltár egyébként gazdag XV. századi számadás-töredékekben, de ezeknek legnagyobb része e század második felére esik. Valóban csudálatos, hogy e gazdag levéltárnak összefüggő számadás-könyvei korábbi időkből nem maradtak reánk. VI. Bártfa. Elérkeztünk azon városhoz, melynek számadás-könyvei, bár a fejlődési fokokat szemmel kisérhetjük, már nagyobb rendszerességről tanúskodnak ; s reánk nézve annyival fontosabb azoknak ismerete, mert általuk — meglehetősen teljes lévén a sorozat — legjobban megismerkedünk egy középkori magyarországi város beléletével, pénzkezelésével, szükségleteivel ós egész háztartásával. E város számadásai 1418-czal kezdődnek; az adózó polgárok összeírása ez^ kik bizonyos rendben, utczánként soroltatnak föl, világos képet adván ezzel a város területéről s középkori részeiről; ezután az adókból fedezett kiadásokat találjuk feljegyezve. Minthogy itt csak néhány, a későbbiekhez arányítva igen kevés kiadástétellel találkozunk, következtetnünk lehet, hogy a reánk maradt legelső számadások nem foglalták a város összes kiadásait magukba. Ily nemű emlékek az 1418—1419., 1420—1421. évekből maradtak fönn napjainkig (1. a bártfai számadások között 1. és 2. sz.) Később a város eltért a kiadásoknak a befolyó adókkal együtt történendő felsorolásától, s mindkét rendbeli tételeket külön könyvekbe jegyezteté föl, s e mellett a kiadások részletezésébe új rendszert hozott be. A korra nézve legközelebb eső kiadási jegyzék 1426-ból betűrendes (1. 4. sz.), azonban a vezérszó megválasztásában a jegyzék írója nem volt következetes. Hol a személy, hol a szóban forgó tárgy neve szerint helyezte el a tételt a betűsorba, az »exj)evsae« szó alatt pedig a legkülönbözőbb nemű kiadásokat egyesíti. A jegyzék az előbbiekhez képest minden tekintetben nagy haladásról ád számot; már csak azért is, mert abban először találjuk az összes évi kiadásokat részletezve, holott az előbbiek csak néhány kiadást — mert képzelhetetlen, hogy a városnak egészben egy év alatt csak oly kevésre lett volna szüksége — tartottak fönn. A betűrendes beosztás kényelmes volt még azon szempontból is. hogy abból könnyen szerezSalamon Ferencz. Budapest története. III. 334.
