Gelcich József–Thallóczy Lajos: Raguza és Magyarország összeköttetéseinek oklevéltára. (Budapest, 1887.)

pert. Kétségtelen, liogy a raguzai iperper a byzantin pénznemnek utánzata s a raguzai forgalomban, mint ilyen, az 1683. pénzreform után is megmaradt, csakhogy ezüst értékre átváltoztatva. A raguzai rézpénz legrégibb változatait a hagyomány Radoslav király idejébe helyezi, sokan Paulimir Belotól (880 — 890) származtatják Raguza legelső pénzeit. E Paulimir Belo adományozott volna Raguzának pénzveretési jogot s az ő fejét verték az első pénzekre. Történetileg csak azt állapíthatjuk meg, hogy ezeket az állítólag Paulímir-fejü pénzeket capuzza-nak nevezték, míg az újabb veretűektftl megkülönböztetéskép capuzza antiqua nevet nyert. Ezeken a pénzeken kívül találjuk az ugyancsak byzanti eredetű follar-1. Néhány oklevél a carubos és de carubbos elnevezést foglalja magában, talán localis elnevezése a follarnak vagy capuzzanak. Szó van még a migliarino vagy miliarensis-ről, talán czélzás a kendermagforma typusra. Hogy a raguzai pénzeken található fej Eadoslav vagy Paulimir királyé-e, vagy sj^mbolikus jelentése a rectori hatalomnak, az nem lényeges s el sem is dönhető ; bizonyos, hogy analógia révén emlékeztet arra az adóra, melyet Baguza »ab immemorabili«, tehát emlékezetet felülhaladó idők óta, Byzancz beleegyezésével, csakúgy, mint a többi dalmát város, Rascia urainak fizetett. Ez adót általán Margarisium névvel jelölték', viszontajándék fejében pedig a ragusaiak — mintegy nyugtáid — egy tehenet kaptak : a Yacca Margarisiit. E szó etymologiai jelentése nem egy könnyen oldható meg. A zágrábi akadémia azt írja : > Malgarisium (err. Margarisium) deriv. Malga-gre, hinc census pasquationis«. Alapjában véve ez értelmezés megfelel a szó fogalmának. Azonban a Rogati-k 1421. máj. 11-én 1425. nov. 8-án és 1436. máj. 7-én, (különben egyebütt is), e szót olaszosan magharesio-nak, latinul magharensium-Tiaik és magaresinm-nak írják s ennek megfelelőleg említtetik a > vacca magharesii* illetőleg »magaresii«. Yannak, kik a »magar« (szerb és horvát nyelven teherhordó állatot jelent) szóbúi következtetve, a magaresii szót akkép értelmezik, hogy ez egyrészt jelképes elismerése a pénz kézhezvételének, másfelől pedig morális jelképe a város adózási kötelezettségének. P. Serafino Cerva «Metropolis sacra Ragusina« czímü munkájában az obulus és minza nevet is említi, mondván : »obulus, quod esset moneta, sive etiam follarus, ut in reformacionum codice vulgo minza vocabatur*. Cerva valószínűleg vocaturt akart mondani, mert hisz az obulus név megmaradt hivatalosan, míg a minza csak mint újabb keletű népies elnevezés, (a német Münzetől), maradt használatban. Mindent összevéve, a köztársaság első korszakában a follaro képezte a ragusai pénzrendszer basisát, mely pénznemnek azonban — mint láttuk — különféle elnevezése divatozott. Bulic megkísértette a follar-naik 1337-ig terjedő különböző értékváltozatait feltüntetni s arra az eredGELCICH : DIPLOMATARIUM RAGUSANUM. 54