Gelcich József–Thallóczy Lajos: Raguza és Magyarország összeköttetéseinek oklevéltára. (Budapest, 1887.)

kételyeket támasztott.*) A király Thugut szavára hallgatott s 1797. jul. 12. kelt legf. elhatározásában »végakaratát az ügy elintézésére nézve arra az időre halasztja, majd a mikor jónak fogja látni« s a titkos udv. kanezelláriára bízza a folytatólagos tárgyalást, ha a m. udv. kanezelláriának ez iránt előterjesztései volnának. Raguza, melynek közvéleményében az occupált Dalmáczia nézete visszatükröződött, nagyon félt az osztrák közvetlen katonai kormányzattól s a város közönsége elvileg inkább a közvetett magyar protektorátus felé hajlott. A míg csak tehette, igyekezett hallgatólagos függetlenségét megőrizni. Mindössze tíz évig tartott ez önállóság. 1807-ben már francziák parancsolnak Raguzában. A köztársaság a dalmát part városa lett. szt. Balázs napján s a három sátoros ünnepen ezután Napoleonért énekelték az áldást, eladdig a török idők dacára is felhangzott: »Exaudi Christe! Unus deus, Christus vincit, Christus superat — domino regi nostro, Ungariae, Bohemiae, Dalmatiae, Croatiae, salus, honor, vita et victoria.« Raguza 1814. óta osztrák tartományi város, de a magyar fenhatóság emléke máig is él. Szolgáljon e kötet biztos alapúi a magyar korona fennhatósága tág körének megismerésére. TFTALLÓCZY LAJOS. ]) Ez érdekes iratok a bécsi titkos lev. őriztetnek a geh. Hof- und Staatskanzley iratai közt. Innen használta s dolgozta fel Krones két czikkben : Ungarn und Dalmatien N. Er. Presse 1885. 1651—52. sz. s ujabban Erber Tullius irt egy jeles tanulmányt: »Storia della Dalmazia dal 1797. al. 1814.« cz. a , mely az 1886. és 7-iki zárai gymn. értesitőben jelent meg, 1. 49 és 90 11.