Gelcich József–Thallóczy Lajos: Raguza és Magyarország összeköttetéseinek oklevéltára. (Budapest, 1887.)

chák rendre sanyargatják, nemesen viseli magát. A bosnyákokat ügyesen távol tartják, kijelentvén, hogy »terra nostra e francha ad ogni uno et a grandi et a pizolli« (90), de kitartanak a magyar király mel­lett s midőn azok ellen actioba lép, hírrel, pénzzel, zsoldosokkal tartják. (111., 113.—4.) Durazzoi Lász­lát, ki Zárában már magyar királyosdit játszott, !) valódi diplomácziai mesterfogással játszották ki, mikor hozzáállásra szólította fel őket. »Mi nem tu­dunk valakit magyar királylyá megtenni — felelik neki — sem pedig ha valaki már az, le sem tehet­jük^ (91.) Midőn végre elhagyja Dalmácziát, 1414­ben történt haláláig minden lépését figyelemmel kísérik (141., 164.) s értesítik róla Zsigmondot. Akkor is, mikor a király gyengesége (1413.) Dal­mácziát elveszteti a koronával, ők annál hívebben ragaszkodnak hozzá, érthető, hogy Yelenczétől való féltökben. (144.) Hűségök jutalmául a drekaviczai canalist sCurzola, Lesina sBrazza szigeteket kérték (115.), meg is kapták (162.), de uralmok nem volt népszerű, amiért 1416. szept. 21-éna királyKusalyi .1 a keli Lászlónak adományozta (182.) a szigeteket, miben a köztársaság is megnyugodott. (184.) A balsiker mindazáltal nem csökkenté buzgal­mukat. Teljes odaadással teljesítik a királyi paran­csokat, a dán király zarándok-utjában kalaúzkodnak (191—2., 194., 197.—8.), adójukat,ha elkésve is, teljes készséggel fizetik. (195.) Nagy befolyással voltak a vényeket minden rektor koporsójára tették, ha hivataloskodása idejében halt meg. Azonfelől megengedte nekik, hogy képére pénzt verjenek. Engel i. m. 147. >) Számos kiadványa a nápolyi levéltár regestáiban. Kiadta egy­néhányát Minieri, Óváry is szól róluk.

Next

/
Thumbnails
Contents